Városok minden korosztálynak: 3 inspiráló ötlet

Gil Penalosa, Bogota (Kolumbia) város parkjainak korábbi főbiztosa és nemzetközileg elismert városfejlesztési szakértő elhíresült mondása szerint “Be kell fejezni az olyan módon történő városépítést, mintha mindenki 30 év alatti és sportos lenne”. Ezzel az elé a kihívás elé állította világszerte a várostervezőket, hogy olyan városokat hozzanak létre, amelyekben a mozgás a 8 és a 80 éves korosztály számára is biztonságos és kellemes. Válaszként a várostervezőknek meg kell találni az utat a legfiatalabb és a legidősebb városlakóhoz egyaránt. Hogyan lehetséges ez?

Sose vesztegesd el, ami jó… demográfiai változás!

Az európai társadalmak példátlan ütemben idősödnek. Az Eurostat előrejelzései alapján a 65 év feletti lakosság aránya 18,5%-ról (2014) 28,7%-ra emelkedik 2080-ra. Az utóbbi években számos kezdeményezés látott napvilágot annak érdekében, hogy segítsen a városoknak felkészülni erre a demográfiai változásra. Nemzetközi hálózatok, mint például az Egészségügyi Világszervezet Idősbarát Városok hálózata  vagy az EU „Szövetség a Demográfiai Változások Jegyében” segít felerősíteni a politikai elköteleződést és konkrét ötletekkel szolgál az elérhetőbb városok kialakítására.

Az EU „Szövetség a Változások Jegyében” 2015 decemberében indult és több mint 120, az idősbarát környezet promotálása mellett elkötelezett tagot fog össze. Markku Markkula, a Régiók Bizottságának elnöke határozottan támogatta a kezdeményezést, felismervén azt, hogy „az elöregedés és a demográfiai változás Európában olyan mély változást idéz elő a kis- és nagyvárosokban, régiókban, amely változás hat a politikákra, infrastruktúrára és a szolgáltatásokra egyaránt.” Markkula szerint ez a változást kihívás és lehetőség is egyben, amelynek kezelése és kiaknázása nagyobb társadalmi innovációt kíván, és arra kényszerít bennünket, hogy “tekintsük át a társadalmunk működésének alapjait és tegyünk meg mindent, hogy képessé tegyünk mindenkit, fiatalt és időset az aktív közösségi életre”.

A demográfiai változás okozta nyomás megnyit számos lehetőséget, vagy - Winston Churchill alapján – a „válság” nem vész kárba. Arra kényszerít minket, hogy átgondoljuk, hogy az életünk különböző fázisaiban a gyerekkortól az időskorig hogyan használjuk a városi tereket, vagy hogy milyen kölcsönhatásban vagyunk a közösséggel.

Több mint infrastruktúra

Milyen változásra van szükség városainkban? Hajlamosak vagyunk leegyszerűsíteni a kérdést a megközelíthetőségre, vagy a fizikai terek nyitottságára: kevés lépcső, könnyen olvasható információk, fenntartott helyek a tömegközlekedésben. Az akadálymentes városoknál lényeges elem az infrastruktúra és a szolgáltatások, de talán még inkább az állampolgárok vélemény nyilvánítása, kortól függetlenül.

A WHO  felsorolja a város fizikai és társadalmi szövetének azon 8 dimenzióját, amely meghatározhatja egy település idősekkel kapcsolatos jellegét. Ez egy hasznos lista azok számára, akik értékelni szándékoznak a városuk e téren nyújtott teljesítményét.

Az UNICEF és annak Gyermekbarát Városok kampánya munkájában gyökerező hagyomány a városokat a gyermekek jogainak nézőpontjából vizsgálni. Az UNICEF szerint a gyermekbarát város az, amely elkötelezett a gyermekek biztonsága, egészsége, polgárosodása, játéka, társadalmi aktivitása és esélyegyenlőségi jogai iránt. 

Az alábbi 3 történet a gyermek- és idősbarát várossal kapcsolatos különböző megközelítéseket mutat be: az egész városra kiterjedő kötelezettségvállalás Ghentben, kísérleti részvételi projekt Barcelonában és a generációk közötti sikertörténet Deventerben, amely rámutat a különböző korcsoportok igényeivel kapcsolatos integrált gondolkodás szükségességére.

Ghent: nem akarunk külön Gyermekvárost

Ghent (Belgium), a nagy múltú URBACT város nyitott, szolidáris, okos és gyermekbarát városként definiálja magát. Nem csoda, hogy a város látja vendégül ez év november 7-9-én az immár 8-adjára megrendezendő gyermek a városban konferenciát.

Elke Decruynaere, a város oktatásért, nevelésért és ifjúságért felelős elöljárója osztja meg a ghenti tapasztalatokat: “2015 júniusában elkészítettünk egy 182 vállalást tartalmazó gyermek és ifjúságbarát akciótervet, amely érzékelteti a város téma iránti elköteleződésé és ambícióit. Megválasztottunk egy „gyermekek titkárát” az ifjúsági mozgalmak, civil társdalom és az állampolgárok mozgósítására e terv közös kidolgozásához. Így ez a konferencia nagyon időszerű esemény a városunk számára.”

Ugyanakkor Decruynaere hozzátette: „Nem szeretnék egy külön gyermekek városát. A gyermekek és a fiatalok a város integráns részét kell, hogy képezzék. Például jelenleg gyermekbarát eseményeken dolgozunk, amely nem azt jelenti, hogy lennie kell a rendezvényeken gyermekmegőrzőnek, hanem azt, hogy az esemény a gyermekek és a fiatalok számára is szórakoztató és érdekes legyen.”

Többet szeretnél megtudni? Látogass el Ghentbe novemberben, vagy olvasd el az Elke Decruynaere-vel készített teljes interjút itt. Az akcióterv angol változatának összegzése itt olvasható.

(Fotó forrása: Ghent városa)

Barcelona: lásd meg a várost a gyermekek szemével

Ha meg akarod érteni, hogyan látják a gyermekek a várost maguk körül, meg kell találnod hozzá a formát, ami az ő igényeiknek is megfelel. El tudsz képzelni egy csapat 9 évest amint végigül egy tanácsülést?

Ez az, amiért Barcelona részt vesz az Alice Archiveprojektben, amely része volt az Actors of Urban Change programnak. Ez volt a kiindulás: “A gyermekek véleményét ritkán veszik figyelembe a várostervezési folyamatokban; viszonylag kevésbé foglalkozik velük a szakirodalom, az adminisztráció és ezáltal ki vannak zárva a közterületekkel kapcsolatos javaslatok elkészítéséből.” A projekt, a kerületi közigazgatás, a helyi iskolák és építészek közötti együttműködés, amely 9-12 éves korú gyermekekkel szervezett műhelymunkákat, abból a célból, hogy játékokon, beszélgetéseken és kísérleteken keresztül feltárja a gyerekek közterekkel kapcsolatos nézőpontját.

A bevontak véleménye szerint az együttműködésnek tartamos hatása volt nem csak a gyerekekre, de az iskolákra és az önkormányzatra is:

• a gyerekek nem csak tudatosabbak és odafigyelőbbek lettek a környezetükkel kapcsolatban, de megtanultak részesévé válni a szomszédságuk alakításának,
• a helyi iskolák felbátorodtak, hogy aktívabb szerepet vállaljanak a városi terek alakításában,
• az önkormányzat tudatosabbá vált a gyerekek közrészvételi folyamatokba történő bevonásában rejlő értékek és lehetőségek iránt.

A projekt eredményeit a szakértők és a döntéshozók különféle műhelymunkákon felhasználták arra, hogy megbeszéljék, miként vihető tovább ez a kísérlet, feltárva a gyerekek tervezési folyamatokba való bevonásának új lehetőségeit.

(Fotó forrása: Urban Change/Alice Archive actors)

Humanitas: idősek és diákok együttélése

A különböző generációknak különböző, ám egymást talán jól kiegészítő szükségletei vannak. Az idősek otthona és diákszállás kombinációja, amelyet a Humanitas nevű non-profit szervezet működtet Deventer városában, jó példa erre. A történet megismerhető „az én 93 éves szobatársam” című rövid dokumentumfilmből.

Lásd: ‘Egy különös holland idősotthon története‘

Az alapvetés egyszerű: a diákoknak megfizethető szállásra van szükségük, az otthonban élő időseknek pedig minél több gondoskodásra, a források pedig – mint mindig – szűkösek. 2012-ben Hollandiában az a helyzet állt elő, hogy például Amszterdamban több ezer diák szálláshely hiány mutatkozott, ezzel egyidőben pedig a kormány lecsökkentette a 80 év felettiek gondozására fordítható keretet.

Ez a helyzet vezette az ország több pontján is működő Humanitas nevű civil szervezetet arra a gondolatra, hogy ajánljon fel ingyen szállást diákoknak, akik cserébe havi 30 órát önkéntesként foglalkoznak az otthonok lakóival. A Deventerben kipróbált program olyan sikeresnek bizonyult, hogy több más holland és külföldi otthonban bevezették.

„Ha a diákok ebben a konstrukcióban szálláshoz jutnak, kevesebb hitelt kell felvenniük a tanulmányaikra” – magyarázta Gea Sijpkes, a Humanitas igazgatója, majd hozzátette: „emellett néhány kedves fiatal jelenléte az otthont olyan melegséges és jó hangulatú hellyé teszi, ahová bármely rászoruló szívesen beköltözne”. A kísérlet más szempontból is izgalmas: a dokumentumfilmből, amelyre több millióan voltak kíváncsiak, kitűnik, hogy a fiatal diákok és az idősek milyen jól kijönnek: együtt játszanak, adott esetben a szexről beszélgetnek, és a legkülönfélébb módokon segítik egymást nehéz helyzetekben.

Ahelyett tehát, hogy a városainkat időseknek vagy fiataloknak építenénk, teremtsünk olyan helyzeteket, ahol a generációk találkozhatnak és jól érezhetik egymással magukat.

A beszámolót készítette: Ania Rok, URBACT szakértő

Eredeti cikk angol nyelven: itt