Városi örökség az URBACT projektekben

Jelen cikk a városi örökséggel foglalkozó URBACT hálózatok gazdag múltjáról nyújt áttekintést.

Történelmi épületek és városi terek

Az URBACT első éveiben a városi örökséggel kapcsolatos munka a történelmi épületek és a városi terek témakörére irányult. Ilyen volt például a HerO (2008-2011) projekt. Az örökség másik altémája a városok különleges területeivel foglalkozott, például elhagyott katonai létesítményekkel (REPAIR, 2008-2011) vagy kikötőkkel (CTUR, 2008-2011). Egy másik projekt az örökségvédelmi területeket aszerint vizsgálja, hogy jelenleg milyen funkciókat tölthetnek be, hogyan lehet azokat leginkább hasznosítani. Például a központi elhelyezkedésű, de örökségi érteket is képviselő épületek felhasználhatók olyan fontos funkciók ellátására is, mint jó elhelyezkedésű, fenntartható és megfizethető lakhatás biztosítása a város lakosság számára (LINKS, 2009-2012).

A projektek részletes beszámolóját az URBACT projekteredmények bemutatását célzó első kiadványban jelentek meg.

Abban az időben az örökség témáját a tematikus pólusvezetők közül Philip Stein irányította. Az alábbi összefoglalóban az ő visszaemlékezését olvashatjuk: "Nehéz pontosan megbecsülni, hogy a HerO, REPAIR és később a LINKS projektekben részt vevő városok által elért eredményeknek helyi szinten milyen hatása lett. Ugyanakkor biztosak lehetünk abban, hogy például Regensburg (DE), Utrecht (NL), Firenze (IT) és Bayonne (FR) városok élen járnak eddigi tapasztalataik átadásában és ezzel kiszélesítik a tanulási lehetőségeket más városok számára is. A többi partner jelentős előrelépéseket tett a kapacitásépítés és az alternatív kormányzási módszerek, megoldások terén."

A kulturális örökség, mint a városfejlesztés integrált megközelítésének alapvető eleme

Nagyon fontos volt, hogy az URBACT új és hatékony platformként szolgáljon a városok számára annak feltárásában, hogy a kulturális örökség miként válhat a fenntartható és részvételen alapuló városi (és vidéki) fejlesztés integrált megközelítésének alapvető eszközévé.

A HerO projekt különösen fontos volt a szemlélet elterjesztésében, hiszen rávilágított a stratégiai összefüggésekre, a létrejött integrált kulturális örökség kezelési tervek pedig értékes útmutatóként szolgálnak a történelmi városok és városrészek hasznosításához.

A LINKS projekt eredményeként bebizonyosodott, hogy a kulturális örökség ésszerű hasznosítása és a polgárok elköteleződése növeli a lakhatással és az energia-megtakarítással, valamint a megfizethető felújítással kapcsolatos erőfeszítések hatékonyságát.

A REPAIR projekt hasznos példákkal szolgál a korábbi katonai létesítmények regenerációjára és újrahasznosítására, hozzájárulva ezzel a gazdasági és foglalkoztatási lehetőségek kiszélesítéséhez és innovatív KKV-k megjelenéséhez.

A téma kihangsúlyozása a műemlékek és örökségi helyszínek egyszerű megőrzésén vagy a védett területek kijelölésén túl – a világörökségi helyszíneket is ideértve –, olyan fontos problémákat is reflektorfénybe állított, mint például a tárgyi és immateriális örökségek, és ezek fontossága a város életében, valamint a kirekesztés elleni küzdelem. Az említett projektek zászlóshajói voltak a ma már széles körben elfogadott – „Horizont 2020”, Faro-egyezmény stb. – alulról felfelé építkező megközelítés elterjesztésének is, ami akkoriban még gyerekcipőben járt.

Az épített örökség fizikai vonatkozásain túl

Néhány évvel később az épített örökség kezelésének más szempontjai kerültek előtérbe.

A CASH projekt (2010-2013) a részben örökségi helyszínen lévő, megfizethető lakásállomány energiahatékonyságával foglalkozott.

A már említett LINKS projekt a városi funkciók hatékonyabb keverékének megteremtésével és az örökségi területek fejlesztésével foglalkozott, különös figyelmet fordítva e területek eredeti lakosságának megőrzésére, azaz a dzsentrifikáció elkerülésére.

Ezeket az ötleteket a SURE projekt közvetítette a kis- és középvárosokba, olyan eszközök bevetésével, mint a közösségi terek létrehozása, a társadalmi vállalkozás és a közösségfejlesztés.

Az URBACT következő fordulójában az örökséggel kapcsolatos fizikai szempontok alulmaradtak. Azonban amikor a tudásközpont-projektek beindultak, néhányuk legalább közvetetten foglalkozott az örökség kérdésével – például az Épületek energiahatékonysága az európai városokban (2013) vagy a Fenntartható regeneráció a városi területeken (2015) projektek.

A fent említett projektek rámutattak a különféle szempontok egyensúlyának nehézségeire, pontosabban arra, hogy a túl intenzív gazdasági vagy környezeti fókusz veszélyeztetheti a társadalmi vagy örökségvédelmi célok elérését.

Az akciótervezési felhívás utolsó fordulójában (2018-ban zárult) a MÁSODIK ESÉLY hálózat foglalkozott a nagy történelmi épületek lehetséges újrahasznosításával.

Ideiglenes használat és részvétel

A REFILL hálózat az alulhasznosított épületek ideiglenes használatának különféle formáit mutatta be, míg a MAPS hálózat a katonai létesítményekben rejlő lehetőségekre koncentrált. A MAPS egyik városa Cartagena (ES) volt, a kiszemelt területen beavatkozó erős közösséggel.

A transzferhálózatok jelenlegi csoportjában a most futó COME IN! projekt számos lehetőséget kínál az örökségi területek újrahasznosítására: különleges események szervezése, például önkéntesek segítségével előkészített fesztivál típusú akciók, amelyekkel próbálják felhívni a régi épületek lakosainak figyelmét arra, hogy hosszú távon, alulról felfelé építkező szervezeteket hozhatnak létre és kezdeményezhetik az örökségi épület felújítását.

Az URBAN REGENERATION MIX projekt a történelmi területekkel foglalkozik, ezen belül pedig a lakosság részvételének a városregenerációs folyamatokban történő ösztönzésével. Az egyik jó gyakorlat Lodz város egy örökségi területének újjáépítése.

Online eszköz a megújításra: Remaking the city

Az URBACT annak érdekében, hogy bemutassa az európai városokban a helyfüggő kihívásokkal kapcsolatos bevált gyakorlatokat, kifejlesztett egy új online eszközt „Remaking the city” névvel. Ennek az eszköznek az a célja, hogy segítsen ötleteket gyűjteni arról, hogyan lehetne a lehető legjobban hasznosítani a kihasználatlan és/vagy problémás tereiket. Az üres / fel nem használt épületek problematikája az öt, helykihasználással kapcsolatos kihívás egyike, és itt találunk az örökség újrahasznosítására vonatkozó jól bevált gyakorlatokat is.

A "Guardian Houses, Lipcse" példája azt mutatja be, hogyan lehet új bérlőket szerezni üres épületekbe.

A "városi közjavak állampolgári felhasználásának szabályozása, Nápoly" gyakorlat bemutatja, hogy milyen típusú állami szabályozásokkal lehet támogatni alulról felfelé irányuló kezdeményezések révén a megüresedő nyilvános épületek újrahasznosítását.

A brüsszeli Tool-Kit projekt az elhanyagolt örökségre az önkormányzati adó mellett kivetett regionális pénzbírság innovatív gyakorlatát mutatja be, valamint azt a lehetőséget, hogy a városi bíróság miként gyakorolhat nyomást egy adott örökség tulajdonosára, hogy elvégezze az ingatlanon a szükséges felújításokat.

Az URBACT munkája az európai várospolitika tükrében

Kicsit eltávolodva az URBAC-től, a H2020 OPEN HERITAGE projektnek az az alapvetése, hogy az örökséget nem felülről lefelé meghatározott fogalomnak kell tekinteni, hanem inkább nyílt kérdésnek, amelyet az érintett lakossággal együtt kell kidolgozni, „örökség-közösségeket” létrehozva.

Az URBACT törekvései hozzájárulhattak ahhoz, hogy az EU Városi Agenda új partnerségi köröket indított, köztük a városi örökséggel foglalkozó partnerséget. Laura Colini, aki az URBACT oldaláról vesz részt ebben a partnerségben, a következőképpen foglalja össze a munkát: "Ebben a partnerségben a kulturális örökségre a társadalmi, ökológiai és gazdasági célok elérésének hatékony eszközeként tekintenek."

A partnerség olyan tevékenységeket vizsgál, amelyek a környezetvédelem, az idegenforgalom és a szabadidős tevékenységek integrációját érintik.

A következő témákkal foglalkozik:

• a turisztikai csúcsok kezelése és annak történelmi városokra gyakorolt hatása;
• a kulturális és kreatív iparágak (saját termék, kézműves termék), valamint a művészet és a kultúra innovációja;
• a városi tér adaptív újrafelhasználása, átalakítása, újjáélesztése és megújítása, összpontosítva a közösségi alapú megoldásokra;
• pénzügyi fenntarthatóság és finanszírozás;
• a kulturális és természeti örökség ellenálló képessége, örökségként figyelembe véve a mezőgazdasági termékeket a városokban, a természetet a városi környezetben;
• integrált megközelítés a kormányzás számára, közösségi alapú megközelítés a polgárok mozgósítása révén a kulturális örökség létrehozásának és javításának előmozdítására;
• kulturális szolgáltatások és kultúra az inkluzív városok számára, átgondolva a nyilvános könyvtárak, iskolák és múzeumok kihasználtságát abból a szempontból, hogy a társadalom minden tagja számára hozzáférhetőek és használhatóak legyenek, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi réteget képviselnek (újonnan beköltözők és régóta ott élők, nők és férfiak, fiatalok és idős emberek stb.).

A kultúra átfogó téma

Az örökség kérdése a közpolitikák szempontjából kihívásokkal teli feladat annak horizontális vetülete miatt: a kultúra olyasvalami, amely az egész társadalomra hatással van, és kiterjed a városi élet minden területére. Ahogyan a múltban is, az örökség témája kiváló lehetőségeket teremt a jövőbeli hálózatok számára a fenntarthatóbb városfejlesztés érdekében történő együttműködésekre.

***

Tudjon meg többet:

Kultúra és örökség

4 módszer, ahogy a városok életet leheltek kiüresedett tereikbe

Támogassa Remaking the city eszközt!

Írta: Tosics Iván

Eredeti cikk: https://urbact.eu/urban-heritage-urbact-projects