A részvételi folyamat csupán képzelgés?

A lakossági részvétel mostanában mindennapos téma. Talán nem mindenkinél, de sokaknál igen. Gyakori, hogy olyan sajtócikkekbe, rádióinterjúkba vagy politikai műsorokba botlunk, amelyekben szó esik az állampolgári részvételről, és tágabb értelemben a részvételi demokráciáról.

Csak hogy tisztázzuk az elején, mit értünk az alatt, amikor részvételi demokráciáról beszélünk? Nos, ez nem rakétatudomány: a részvételi demokrácia a kormányzás olyan formája, amelyben a polgárok aktív szerepet kapnak (és vállalnak) a nyilvános döntésekben, és ezáltal a terület irányításában, ahol élnek. Ez történhet helyi, regionális, nemzeti vagy azon túli szinten. Konkrétan? Azt jelenti, hogy a polgárok részt vesznek a politikai döntésekben és hozzájárulnak a közpolitikák alakításához.

Ez nagyon úgy hangzik, mint a "nép hatalma" mottó. De a legtöbb demokráciában valójában nem a részvételi modell van érvényben. A demokrácia leghagyományosabb és legelterjedtebb formáját képviseleti demokráciának nevezik. Mindannyian ismerjük a logikát: a polgárok képviselőket választanak, akik helyettük döntenek. Ez a modell a legtöbb demokráciában már évtizedek óta működik, de egyre többször mutatja korlátozott hatékonyságának jeleit. Röviden összefoglalva a történetet: növekvő kiábrándultság a társadalmi szükségletekre nem reagáló politikák kudarca miatt; növekvő közömbösség, ami alacsony választási részvételhez vezet, ami a választott tisztségviselők alacsony legitimitását eredményezi; növekvő elégedetlenség a megvalósított irányelvekkel kapcsolatban, ami a jelenlegi rendszerrel szembeni növekvő elégedetlenséghez vezet. Ez a történet rövid változata, de alapvetően a Freedom in the World Report (2020) szerint "demokráciáink világszerte válságban vannak". Vagy hogy pozitívabban fogalmazzunk... A demokráciának mindenképpen jól jönne egy kis "revitalizáció".

Arnstein részvételi létrájának adaptált változata.

A jó hír az, hogy egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a lakosság politikai döntéshozatalban való részvételének növelése ígéretes módja a lakosság és a demokrácia összehangolásának, és egyben potenciálisan átalakíthatja a döntéshozatal általános menetét is. Ez kettős változást jelent. A polgároknak teret, hangot és hatalmat kell adni, és ezzel egyidejűleg a politikaalkotási folyamatot is át kell gondolni a nyitottabb, együttműködőbb, rugalmasabb és részvételi formák irányába. Ezt a meggyőződést az URBACT-közösség nagyrészt osztja.

URBACT városok: nyitott, együttműködő, agilis, részvételen alapuló városok

Ha részt vettél már egy URBACT-hálózatban, bármilyen szereped is volt benne, valószínűleg ismered a program alapvető összetevőit. Emlékeztetőül: a fenntartható várospolitikának integráltnak (rendszerszinten koherensnek) és részvételi jellegűnek (érdekelt felek részvétele) kell lennie. 15 évvel ezelőtti elindítása óta az URBACT felismerte annak szükségességét, hogy a részvételi megközelítéseket minden jó politikai döntéshozatali folyamat középpontjába kell helyezni. Mindenki, aki már csatlakozott az URBACThoz, valamikor találkozhatott az "ULG"-vel, ami az URBACT helyi csoportjának rövidítése. Mi jelent ez? Egyszerű: minden URBACT-hálózatban részt vevő városnak saját helyi csoportot kell létrehoznia, amely a helyi stratégiát és akciótervet a városi önkormányzattal közösen alakítja ki. Az érdekeltek csoportjának sokszínűnek, eklektikusnak, vegyesnek kell lennie, és részt vesznek benne a  civilek is, bár ez az adott témától is függhet.

Természetesen egy csoportot összehozni a politikaalkotási folyamatba nem egészen ugyanaz, mint a részvételi demokrácia bevezetése az egész városban, de egy kis lépés a jó irányba. Miért? Mert egy olyan szakpolitikai terv, amelyet a városod polgárainak és érintettjeinek egy csoportjával együtt építettek fel, máris sokkal jobb, mint egy kizárólag köztisztviselők által készített terv. Mert minél többféle ember ül az asztal körül, annál változatosabbak a problémával kapcsolatos nézőpontok, és annál gazdagabbak a javasolt ötletek és lehetséges megoldások. Tehát egy URBACT helyi csoport vagy valami hasonló, például érdekelt feleket tömörítő bizottság, szomszédsági tanács vagy polgári közgyűlés létrehozása biztosítja, hogy a stratégiák többféle hang aktív részvételével készüljenek. 

Merjünk kísérletezni a lakosság bevonásával

A civilek nem harapnak! Több önkormányzatnak kellene bátran odamennie a lakosokhoz, beszélgetni velük, bevonni őket az önkormányzati folyamatokba, megkérdezni a véleményüket, felkérni őket, hogy javasoljanak ötleteket és közösen alkossanak megoldásokat! Városi hatóságként nem tilos beszélgetést kezdeményezni a polgárokkal. Mégis, ez a kommunikáció nem mindig jön magától értetődően (a panaszok gyűjtésén túl). A városok általában nem rendelkeznek azzal a "reflexszel", hogy bevonják a polgárokat minden olyan esetben, amikor projekteket hoznak létre, politikákat alakítanak ki, közterületeket terveznek át, irányelveket és terveket dolgoznak ki stb. Ha a városok bevonják a lakosokat, az gyakran azért történik, mert muszáj. A törvény értelmében. Nem szabad akaratukból. Nem abból a meggyőződésből, hogy ezáltal jobbá tehetik a projektjeiket és/vagy döntéseiket.

Nyilvánvaló, hogy itt egy kicsit túlzok. Valójában - még ha ez még nem is az új normális állapot - egyre több városban látunk részvételi folyamatokat. Vagy legalábbis próbálkoznak vele. És ez az első alapvető lépés. Hogy merjünk kísérletezni. Ha az adott városban nem próbálkoznak, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy a változás bekövetkezik. De ha egyszer már megtetted, ha már dolgoztál a lakosokkal, a hozzáadott érték kezd megmutatkozni: ötletek, lelkesedés, elkötelezettség... És akkor az ilyen folyamatok kibővítése, megismétlése sokkal könnyebb lesz. Tehát csak a kezdeti bátorság kell ahhoz, hogy merjünk kísérletezni.

És ezt tették az URBACT ActiveCitizens hálózat partnervárosai. Nyolc kis- és középváros, amelyek az URBACT támogatásával az elmúlt két és fél év során több mint 30 kisléptékű kísérleti akciót (Small Scale Action) dolgoztak ki. Ez a nyolc város a következő: Agen (Franciaország), Bistrita (Románia), Cento (Olaszország), Dinslaken (Németország), Hradec Kralove (Cseh Köztársaság), Saint-Quentin (Franciaország), Santa Maria da Feira (Portugália) és Tartu Vald (Észtország). Bár egyes városoknak valamivel több tapasztalatuk volt, mint másoknak, mindegyikük előrelépést ért el. Minden város három-hét kisléptékű akciót hozott létre a hálózat működése során. És ezek a kisléptékű akciók nem csak megerősítették és újramotiválták az URBACT helyi csoportjait, hanem azt is megmutatták a köztisztviselőknek, hogy ki lehet lépni a komfortzónájukból, és ki lehet próbálni olyan dolgokat, amelyeket korábban soha nem próbáltak, mint például a lakosság bevonása a beszélgetésbe, az együttalkotásba és az együttdöntésbe, akár kint, közvetlenül a köztereken, akár más, teljesen informális keretek között.

Íme néhány konkrét példa az ActiveCitizens városok és települések által működtetett kisléptékű akciók közül:

1. Videófülkék

Agen (Franciaország): közterületen felállított videomaton a lakosok videofelvételeinek rögzítésére

Agen (Franciaország) úgy döntött, hogy két különböző közterületen beszélgetést kezdeményez a polgárokkal és a felhasználókkal, mielőtt bármilyen tervet kidolgozna és/vagy megalkotna ezekre a helyekre. Az Agen-i csapat két tér közepén egy "videomaton" (videobódé) sátrat állított fel, és a járókelőket arra kérték, hogy válaszoljanak egy sor kérdésre, amelyeket videóra rögzítettek. A lakosokat arról kérdezték, hogyan látják a teret, hogyan használják azt, és természetesen arról is, hogy mit szeretnének egy esetleges jövőbeli átalakítással kapcsolatban. Ez a kis léptékű akció több okból is érdekes: először is azért, mert a köztisztviselők kimentek az irodájukból vagy a szokásos találkozóhelyeikről, és "helytálltak" a köztereken, kapcsolatba léptek a lakossággal.

Másodszor, mert videókat használtak a polgárok hangjának, igényeinek és kívánságainak összegyűjtésére: ez egy olyan eszköz, amellyel nem gyakran találkozunk a közigazgatási kultúrában. Harmadszor, mert a polgárokkal való beszélgetést feltáró jelleggel, a terekre vonatkozó előzetes terveken kívül folytatták. Egyelőre nincs terv. Még semmi sincs eldöntve vagy elképzelve. És a polgárokkal való konzultáció anélkül, hogy már mindent megterveztek és véglegesítettek volna, ritka. A városok általában azután konzultálnak a polgárokkal, hogy már dolgoztak a terven, és már majdnem mindent eldöntöttek... általában nem sok teret hagyva a polgárok véleményének figyelembevételére. 

3. Szafari séták

Santa Maria da Feira (Portugália): szafari-séta (feltáró séták) a hatalmas városi zöldövezeten keresztül a részvételi diagnózis érdekében

Santa Maria da Feira (Portugália) és Dinslaken (Németország) "szafari sétákat" szervezett - a felfedező séták változatos formáit. Santa Maria da Feira esetében a polgárok nagy és sokszínű tömege vett részt egy hosszú túrán a város parkjában és kastélyában, hogy közösen felmérjék a parkot és feltárják annak lehetséges jövőbeli fejlesztéseit. Dinslaken esetében a népszerű városrészek fiataljainak egy kis csoportja "fotószafarira" indult. Mindkét séta a fényképezést eszközként használta arra, hogy a város lakói saját elemzéseket készíthessenek a városuk közterületeinek pozitív és negatív jellemzőiről, majd ezt közösen megoszthassák és megvitathassák. Ez a két kisléptékű akció megmutatta, hogy a polgárok bevonása a várostervezési projektekbe nemcsak lehetséges, hanem a klasszikus szomszédsági találkozók helyett dinamikus és aktív módon is megvalósítható. Az állampolgári séta  a lakosság várostervezési osztályok munkájába való bevonásának új, " szokványos" módjává válhat, kiegészítve más módszerekkel, mint például a részvételi térképezés, a jövőképalkotás vagy a játékos városmodellezés.

3. Vegyes kulturális-részvételi rendezvények

Cento (Olaszország) több kis léptékű akció mellett kísérletet tett arra, hogy a részvételt a szabadban, a Giardino del Gigante-ban, egy olyan közparkban bonyolítsa le, amelyet az emberek rossz híre miatt elhagytak. Annak érdekében, hogy a polgárok ne csak vitatkozzanak a parkról, hanem szavazzanak, döntsenek és elkötelezzék magukat, Cento városának az az ötlete támadt, hogy aktív helyi egyesületekkel szövetségben nyilvános kulturális eseményt szervez. Miért egy kulturális rendezvényt szerveztek egy egyszerű "részvételi sátor" helyett? Mert nagyon kevesen járnak ebbe a parkba. A köztisztviselők egész nap várakozhattak volna, mire elkapnak egy-egy lakost, akivel interakcióba léphetnek. A "trükk" itt az volt, hogy zenét, művészetet, táncot, cirkuszt stb. vittek a parkba, hogy a szülők és gyermekeik, valamint a környékbeli emberek számára egy különleges eseményt hozzanak létre.

Cento (Olaszország): Az Óriások kertje a miénk - egy multiszociális és kulturális eseménybe ágyazott részvételi folyamat

Aztán a helyszínen felkérték őket, hogy működjenek közre, vegyenek részt és szavazzanak. Ez a kis léptékű akció olyan jól működött, hogy több mint egy tucatnyi polgár fejezte ki, igazán kár, hogy a park elhagyatottan áll. A városlakók egy csoportja úgy döntött, hogy a helyszínen létrehozzák a "gigászok kertjének" jövőjét. Ez a megoldás, hogy a részvételi folyamatot egy kulturális/népszerű eseménybe "rejtették", nemcsak arra késztette az embereket, hogy megjelenjenek, hanem arra is módot adott, hogy elérjék a "nem látszó embereket" is - azokon a "szokványos résztvevőkön” kívül, akik rendszeresen megjelennek a részvételi folyamatokban. A demokrácia szempontjából kulcsfontosságú, hogy a már aktív polgárokon túlra is tekintsünk.

4. A lakosság bevonása az eljárások egyszerűsítésébe

Hradec Kralove (Cseh Köztársaság) megpróbált új " útmutatót összeállítani a polgári bizottságok számára". Hradec Kralove 25 "önkormányzati bizottsággal" (Komise místní samosprávy) rendelkezik, amelyek lakossági képviselőkből állnak, és a városi tanács "kezdeményező és tanácsadó testületeként" működnek. Annak ellenére, hogy ezek a bizottságok már közel három évtizede léteznek, a közigazgatási gépezet, annak eljárásai, szabályai stb. még mindig meglehetősen homályosak a bizottságok tagjai számára. Hogyan kell eljárni, amikor olyan összetett gyakorlati problémákkal kell szembenézni, mint az útjavítás, játszótér-felújítás, hulladékproblémák, közlekedési kérdések, parkolási feszültségek, zöldterület-fenntartás, panaszok, beruházások? Melyek a megfelelő eljárások? Kihez kell fordulni? Milyen megoldási lehetőségek vannak?

E kérdések megválaszolása érdekében Hradec Kralove városa úgy döntött, hogy összehívja a köztisztviselőket és az említett önkormányzati bizottságok tagjait, hogy ne csak az eljárásokat tisztázzák, hanem a város honlapján egy külön rovatot is létrehozzanak. Ez az új rész a "Helyi önkormányzati bizottságok követelményei - Mi a teendő, ha valamit meg akarok változtatni" címet kapta, megkönnyítve ezzel a helyi önkormányzati bizottságok számára tevékenységeik megszervezését és körzetük fenntartását.

Ez a példa mind a közös alkotási folyamat miatt érdekes - a köztisztviselők és a lakosság bevonása az informatikai szakemberek munkájába-, mind pedig azért, ahogyan a polgároknak eszközöket ad. Gyakran látunk olyan városokat, amelyek a részvételt sürgetik és támogatják, de nem dolgoznak az eljárások számának csökkentésén vagy egyszerűsítésén. Ha a városok aktív polgárokat akarnak, akkor csökkenteniük vagy korlátozniuk kell az adminisztratív terheket, vagy segíteniük kell az embereket abban, hogy megkerüljék azokat. A helyi akciókban való részvétel már önmagában is eléggé megterhelő szerep. Ne terheljék tehát túl az értékes aktív polgárokat adminisztratív teherrel!

5. Részvételi képzés az önkormányzati alkalmazottak és a választott képviselők számára

Saint-Quentin (Franciaország) úgy döntött, hogy a város összes vezetőjét és választott tisztségviselőjét a részvételi demokrácia és a szakpolitikák tervezése témakörében képzi ki. Tudjuk, hogy a részvételt általában olyan emberek ösztönzik, akik már mélyen meg vannak győződve annak hozzáadott értékéről. De ez nem feltétlenül terjedt el széles körben a városi önkormányzatokon belül, még az ActiveCitizens hálózatban lévőkön belül sem. Ezért döntött úgy Saint-Quentin városa, hogy gondoskodik arról, hogy a városi önkormányzatban senki ne mondhassa azt, hogy "nem tudom, mit jelent a részvétel és hogyan működik". És ugyanakkor: inspirálja a kíváncsi részvevőket, megerősíti a meggyőződéssel rendelkezőket, és megünnepli a már aktívakat.

Az első képzést mintegy 50 köztisztviselő számára szervezték meg, később, ugyanazon a napon pedig a többségi párt valamennyi választott tisztségviselője, köztük maga a polgármester is részt vett a képzésen. A köztisztviselők képzése lehetővé tette, hogy a potenciális részvételi dimenzióval rendelkező projekteket elképzeljék és átgondolják. Segített a képzésben résztvevőknek abban is, hogy felismerjék, hogy a részvételnek több formája is lehet... egy kis csoportnyi lakossal vagy egy nagy tömeggel... hosszú időn keresztül vagy nagyon spontán .. stb. Sok választott tisztségviselő számára ez egy "ébresztő" volt. Amikor néhányan közülük így reagáltak a képzésre: "Mindent tudunk" A polgármester így válaszolt: "Lehet, hogy tudjátok, de nem csináljuk"!

6. Kérdezd meg az embereket, hogyan szeretnének kommunikálni a helyi önkormányzattal

Tartu Vald (Tartu község, Észtország) egy 15 000 lakosú vidéki település, amely 700 km2 területen terül el. A különösen alacsony népsűrűségük miatt, mivel nincs nagyobb városi központjuk, Tartu Vald úgy döntött, hogy a kommunikációs kihívásokkal foglalkozik. Egy olyan településen, mint Tartu, ahol a nyilvános találkozók nem praktikusak, az önkormányzat úgy döntött, hogy közvetlenül a polgárait kérdezi meg a velük való kommunikáció legjobb módjairól. Rájöttek, hogy érdemes alkalmazkodni az emberek meglévő eszközeihez és szokásaihoz. A városok túl gyakran fejlesztik ki saját kommunikációs csatornájukat vagy eszközüket anélkül, hogy ellenőriznék vagy értékelnék annak hatását - például egy városi alkalmazást, amelyet végül nem töltenek le a lakosok, majd maga a város sem frissíti. Tartuban a polgárokat egy online felmérés keretében kérdezték meg kommunikációs preferenciáikról. Az eredmény? A polgárok három preferált információs csatornát emeltek ki: Facebook-csoportok; az önkormányzat havi magazinja; és végül az alkalmi helyszíni rendezvények vagy összejövetelek.

A felmérésből az is kiderült, hogy az önkormányzat részvételi költségvetése sok városlakó számára még mindig meglehetősen ismeretlen. Ez a kisléptékű akció azt mutatta be, hogy a városoknak ugyanazokat az eszközöket kell elfogadniuk és használniuk, amelyeket a polgárok naponta használnak - és el kell gondolkodniuk saját kommunikációs gyakorlatukon -, ami az első alapvető lépés a polgárok eredményes részvételének lehetővé tétele felé. Különösen akkor, ha a városok a szokásos célcsoportokon túl is el akarják érni az embereket, és kapcsolatba akarnak lépni velük.

7. Szórakoztató közösségi események a kapcsolatok kiépítésére

Besztercebánya (Románia): az udvar, amely összehoz minket. Gyerünk a kertbe!

Bistrita (Beszterce, Románia) újjáépíti a lakosság és a hatóságok közötti viszonylag gyenge kapcsolatot. Az első cél az volt, hogy a polgárokat újra összekapcsolják az önkormányzattal. Ez azt jelentette, hogy a közvetlen részvételi folyamatok kidolgozása helyett Bistrita inkább arra törekedett, hogy a különböző korú polgárokat közösen szervezett tevékenységek révén hozza össze. Az egyik akció például a történelmi belső udvarok helyreállítását és megnyitását foglalta magába, hogy minden polgár használhassa azokat, szórakoztató kulturális eseményt tartva. Ez egy újjáélesztett, használaton kívüli tér tényleges létrehozásához vezetett, és a közös multikulturális tevékenységek - többek között fotókiállítás, divatbemutató, étel- és borkóstolás - vidám pillanataihoz. Ezzel párhuzamosan a város elkezdte az iskolásokat is bevonni az aktív részvételhez kapcsolódó különböző tevékenységekbe: "békebankok" létrehozása, Bistrita a gyerekek szemével: "A városom lelkének lerajzolása" és egy "városi kincskeresés" a város visszaszerzése érdekében.

Az állampolgári részvétel nem hétköznapi gyakorlat, de azzá válhat.

Az ActiveCitizens városi partnerei több mint 35 kisléptékű akciójukkal bizonyították, hogy a polgárok részvétele, még ha nem is minden városi önkormányzat számára mindennapos gyakorlat, mindenképpen a politikaalkotás rendszeres, "normális" gyakorlatává válhat. Bebizonyították, hogy az állampolgári részvétel nem csak intenzív, költséges, időigényes, formális, intézményesített folyamatokon keresztül valósítható meg, hanem könnyed, spontán, agilis, kreatív módon is. A részvételnek nincs csodareceptje. De számtalan lehetőség van arra, hogy olyan részvételi folyamatokat képzeljünk el, amelyek nemcsak értékes, sokszínű állampolgári hozzájárulást biztosítanak, hanem szórakoztató, vidám, emlékezetes társadalmi eseményekhez is vezetnek.

Az URBACT városokkal szerzett tapasztalataink alapján, ha van egy utolsó tanács a önkormányzatok számára, akkor az a következő: Városként nem elég, ha megnyitod a folyamatokat a polgárok előtt. A polgárok felé tudatosan kell közeledni, bárhol is legyenek. Menjetek és találkozzatok azokkal az emberekkel, akikkel más esetben soha nem találkoztok. Mert ők azok az értékes „néma hangok”, akik nem érzik legitimnek, hogy megszólaljanak a demokráciáinkban. Egyelőre.

Továbi információ

• Do we need participatory democracy to save democracy?(link is external) (Alapkutatás)
• ActiveCitizens YouTube channel(link is external)
• ActiveCitizens URBACT mini-site
• ‘Citizen participation? Hell no!’ game
• URBACT Knowledge Hub on participation
• Reflections on citizen participation in Europe’s cities

Feltöltötte: Christophe Gouache

Eredeti cikk angol nyelven: https://urbact.eu/are-participatory-processes-fantasy-not-urbact