Részvételi demokráciával védhetjük meg a demokráciát?

Akárcsak a nemzeti kormányok, a városvezetők is szembesülnek azzal a helyzettel, hogy nehezen tudnak állampolgáraik, választóik igényeinek, elvárásainak megfelelni. Ez gyakran arra a felismerésre vezet, hogy a jövőben jobban együtt kell működniük az emberekkel, a döntéshozatali és általában az önkormányzati munkába szorosabban be kell vonniuk a polgárokat. Az URBACT keretében 8 kis- és közepes európai város arra a bátor elhatározásra jutott, hogy a részvételi demokrácia rögös útjára lép.

Ez a nyolc város tehát létrehozta az Active Citizens nevű projektet. A városhálózat lefedi Európa minden – keleti, nyugati, déli – részét. A bevont városok lakosszáma 35 000 és 95 000 közötti. A projektet a francia Agen vezeti, hozzá csatlakozott Hradec Kralove a Cseh Köztársaságból, Dinslaken Németországból, Tartu Észtországból, Saint-Quentin Franciaországból, Bistrita Romániából, Cento Olaszországból és Santa Maria da Feira Portugáliából. E nyolc város különböző tapasztalatokkal rendelkezik a részvételi megközelítés terén. Némelyik kipróbálta már magát bizonyos részvételi módszerekben, mások még az út elején állnak. Ami közös, az a felismerés, hogy ebbe az irányba kell haladni, és hogy ebben a tapasztalatok megosztása, egymás segítése sokat segít.

Az Active Citizens projekt alapvető felvetése meglehetősen egyszerűnek hangzik: hogyan lehet az állampolgárokat jobban bevonni a helyi önkormányzás folyamatában? Persze talán valaki megkérdezi, hogy miért is kell őket bevonni? Nos, azért, mert „abban hiszünk, hogy a polgárok segítségével jobb szakpolitikákat, szolgáltatásokat, és végül egy élhetőbb várost tudunk kialakítani. Hatékonyabban. Pontosabban. Észszerűbben.”

De miért is kellene az önkormányzatnak közvetlenül bevonnia az embereket? Erre vannak a megválasztott képviselők. Ez a lényege a képviseleti demokráciának.

Igen, elvben. Valóban, a megválasztott képviselők dolga, hogy képviseljék a lakosokat és a nevükben részt vegyenek a döntéshozásban. A tapasztalat azonban az, hogy gyakran nem képviselik eléggé az állampolgárokat. De még ha meg is van erre a szándék, amikor döntésre kerül a sor, mennyire világos a képviselők számára, hogy valójában mit szeretnének a körzetükben élők? A városvezetők egyre gyakrabban jutnak arra a felismerésre, hogy a lakosok közvetlen bevonása nem csak hasznos, de szinte elkerülhetetlen.

Lakossági részvétel? Csak azt ne…

Persze sok önkormányzati (vagy nemzeti kormányban dolgozó) munkatárs egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy a kormányzás minőségét valóban javítja az állampolgárok bevonása. Rengeteg érvet lehet felhozni amellett, hogy miért NE vonjuk be az embereket. Ahhoz, hogy felismerjük és elemezzük ezeket az érveket, az Active Citizens projektben létrehoztunk egy társasjátékot ’Lakossági részvétel? Csak azt ne…’ címmel. Ez a játék tartalmaz 42 érvet arra, hogy miért NE alkalmazzunk állampolgári részvételt. A játékban résztvevő városi munkatársaknak az a dolga, hogy kiválasszák azokat az érveket, amelyeket a legtöbbször hallanak a kollégáiktól. Olyanokat, például, hogy… „a részvétel mindent lelassít”; „felesleges, mert a lakosok úgysem értenek hozzá”; „a lakosok mindig csak panaszkodnak, ezzel nem jutunk semmire”; „a lakosokat nem érdeklik a közügyek”; „nincs rájuk szükség, mert a civil szervezetekkel úgyis kapcsolatban vagyunk”; „a lakossági fórumokon minden téma felszínes marad”.

Hát igen… sok munka lesz ezeket az érveket kielemezni, lebontani…

De mi van, ha szándékunkban áll?

A másik oldalon számos olyan célt tudunk megfogalmazni, ami motiválhat bennünket a részvételi megközelítésre. A projekt 8 városát tehát arra kértük, hogy fogalmazzák meg a bevonással kapcsolatos céljaikat. A leggyakoribbak közül mutatunk néhányat:

• Szeretnénk fejleszteni a részvételi kultúrát, és az állampolgárok közügyekben tanúsított aktivitását.
• Szeretnénk visszaépíteni a bizalmat a városlakók és a városvezetés között.
• Szeretnénk, ha a megoldásainkat (ötletek, tervek, programok, beavatkozások) az érintettekkel közösen találnánk ki.
• Szeretnénk segíteni a dialógust a választott képviselők és a lakosok között.
• Szeretnénk összegyűjteni az állampolgárok ötleteit és nézeteit a közügyekkel, fejlesztésekkel kapcsolatban.
• Szeretnénk, ha a lakosok aktívan részt vennének saját városuk kitalálásában, a döntések meghozásában.

Ez a felsorolás rávilágít a lehetséges motivációk (és persze kihívások) gazdagságára: a bizalom kiépítése, a konzultációtól az együtt dolgozásig terjedő lehetőségek, a konkrét projektek és programok kidolgozása és sok egyéb.

Ha elkezdesz részvételi módon működni, rájössz, hogy mennyi mindennel nem vagy elégedett

Azok a városok, akik már elindultak az állampolgárok bevonásának útján, beszámolóik szerint egyáltalán nem elégedettek az eredményeikkel. „Először is, mindig ugyan azok jönnek el a találkozókra. Ráadásul a nagyrészük nyugdíjas. Ez egyáltalán nem megfelelő így a városvezetés számára.” Valóban, az önkormányzat azt szeretné, ha a bevont lakossági csoport a lehető legreprezentatívabb mintát adja. „A lakosok mindig a saját érdekeiket hangsúlyozzák, nem gondolnak a közös érdekekre” – míg az önkormányzatnak természetesen olyan döntéseket kell hoznia, amelyek mindenki számára előnyösek. „A szomszédsági tanácsban választottunk olyan személyeket, akik képviselik a többieket, de már most látjuk, hogy gyakran ez a képviselet sem történik meg, nincs élő kommunikáció.” Igen, megesik, hogy miközben az állampolgárokat szeretnénk felruházni hatalommal, végül csak egy újabb „képviselői” réteget hoztunk létre, újrateremtve a képviseleti demokráciát szomszédsági szinten.

Természetesen minden város a kísérletezés fázisában van. Ötletelnek, kipróbálnak lehetséges megoldásokat, tanulnak a tapasztalatokból, a sikerekből és a kudarcokból, aztán változtatnak, újraterveznek. Ehhez maguk az állampolgárok is hozzájárulnak: különféle képzéseket igényelnek, változásokat javasolnak. Mindkét oldalnak meg kell tanulni az együttműködést, mivel ma még ez senkinek sem természetes.

Van remény, de vannak sürgető és kényszerítő körülmények is

A részvételi demokrácia trendi téma, ehhez nem fér kétség. Az erről szóló cikkek, kiadványok, esettanulmányok száma őrült gyorsasággal nőtt az elmúlt évtizedekben. És valóban, ma már egy városi önkormányzat számtalan útmutató, kézikönyv, segédlet közül választhat, ha úgy dönt, hogy részvételibbé teszi kormányzati modelljét.

A téma trendisége viszont nagy veszélyeket is hordoz! Mivel manapság menő és kívánatos az állampolgárok bevonása, sok önkormányzat a zászlójára tűzte, de nem biztos, hogy a megfelelő módszerekkel vagy a megfelelő ügyekben. A rosszul kezelt, vagy a nem őszinte motivációs hátterű, esetleg manipulatív ’bevonás’ hamis részvételi folyamatokat eredményez, aminek katasztrofális hatása van a demokráciára. Nézzünk szembe a ténnyel, hogy az önkormányzati döntéshozás iránt érdeklődő, az abba bevonható lakosok száma nem végtelen… ha ezt a korlátozott számú aktív állampolgárt hamis participatív folyamatokba vonjuk be, akkor csak arról győzzünk meg őket, hogy a dolognak nagyobb a füstje, mint a lángja, és így újabb csalódást okozunk. Ezzel aláássuk a maradék bizalmat is, és ezzel végül magát a demokráciát romboljuk.

De van remény, mert az állampolgárok alapvetően hajlandók részt venni az őket érintő ügyekben, és látjuk, hogy sok város felismerte a participációban rejlő lehetőségeket, és elkötelezte magát olyan értékek mentén, mint az őszinteség, az átláthatóság, a figyelem, a gondoskodás és az empátia.

Írta:  Christophe Gouache

Eredeti cikk: https://urbact.eu/do-we-need-participatory-democracy-save-democracy