Mit tehetnek a városaink, hogy megőrizzék a széndioxid csökkentés lendületét, miközben a Fehér Házban tagadják az éghajlatváltozást

Egy nap, amelyre emlékezzünk… vagy amelyet felejtsünk el

Hol voltál, amikor azt hallottad, hogy Donald Trumpot választották meg az Egyesült Államok Elnökének? Még évekig olyan lesz ez a kérdés, mint amilyen az volt generációnk számára, hogy „Hol voltál, amikor azt hallottad, hogy lelőtték Kennedyt?” Ami engem illet, én 2016. november 9-én Rotterdamban dolgoztam az európai városok egyik csoportjával az alacsony széndioxid kibocsátó körzetek lehatárolásán. Tehát, amikor egy éghajlatváltozást tagadó személyt küldtek a Fehér Házba, mi azt kutattuk, hogy hogyan segíthetjük az európai fenntartható energia jövőjét.

Ahogy megpróbáltuk feldolgozni az Atlanti Óceán túloldaláról érkező híreket, valaki azt kérdezte, hogy mit jelent ez a mi munkánk szempontjából? Trump valóban visszavonhatja azokat a döntéseket, amelyeket elődje és a párizsi egyezményekhez fűződő széleskörű elkötelezett csoportok tettek alig egy évvel ezelőtt? Ha igen, akkor hogy tudják a városok segíteni az energetikai átmenetet a kulcsszerepű országok támogatása nélkül? Ha újra elkezdődik a klímaváltozásról szóló vita, hogyan képesek a városi kormányzatok biztosítani lakosaikat, hogy a jelenleg folyó politikai ütközet jó oldalán állnak?

A világítótorony szerepű városok jelentősége

A Rotterdamban összegyűlt városok közül három már jelentős fejlődési utat tett meg az energetikai átmenet során. A Horizont 2020 (Európai K+F program) égisze alatt ezek a világítótorony szerepű városok nagy ívű tervet hajtanak végre a megújuló energiaforrások használatának meghonosítására, a kijelölt lakókörzetek energetikai átalakítására. Közülük két városban, Rotterdamban és Glasgowban a hangsúly a szegény városrészekre került. Mindkét esetben komplex, ágazat-közi partnerség keretében tervezik az olcsó megújuló energiaforrások biztosítását a város legrosszabb helyzetű területein.

A modell az épületek hőtömegének intelligens hasznosítására épül, ezt használják fel az energia tárolására és elosztására. Rotterdamban a tervezett helyi hálózat látja majd el a Hart van Zuid városrészt. A nagyszabású felújítás részeként az energiaforrás cseréje mellett egy uszoda és színház is épül a szabadidős tevékenységek ellátására. Glasgowban az okos (intelligens) hálózat a város keleti részén kap helyet, és létesül egy sörgyár is, melynek hulladékhőjét használják a helyi lakóterület fűtésére. Mindkét esetben internet alapú monitoring szabályozza a csúcsidőszak energiaterhelését, ezzel fokozódik a hatékonyság és csökken a költség.

A RUGGEDISED nevű projekt három követő városa tervezi a világítótorony városok példájának követését. Ehhez ismerniük kell a partnerség komplex működését. Különösen érdekes a komplex, több irányítási szinthez tartozó projektekben a városi kormányzat tervezési és irányítási szerepe. Mindegyik világítótorony városban más-más megközelítés volt jellemző, volt nagyon strukturált és volt egészen laza is. Van mégis néhány általánosan érvényes tanulság arról, hogy mi a támogatás optimális módja és hogyan illeszkednek össze a komplex partnerségi rendszerek.

A reziliencia tág értelmezése

A három RUGGEDISED városban eltérő struktúrában folyik a munka, de egyetértenek abban, hogy fontos kritérium a határozott vezetés. A közigazgatás vonatkozásában ez nemcsak határozott politikai elkötelezettséget jelent, hanem a felső szintű tisztviselők aktív támogatását is. A hatékony hivatalvezető a szakigazgatási osztályok határain átlépve működik és mobilizálja a teljes kormányzati gépezetet. A polgármester szintén kulcsszereplő, főképpen az állampolgárokkal való kapcsolatépítésben és az energiaügyekkel kapcsolatos hatékony felvilágosításban. Azok a politikusok, akik egyszerű módon tudják a problémát elmagyarázni úgy, hogy a választók ezt meg is értik, fontos szerepet töltenek be ebben a helyzetben.

Jól tudjuk, hogy a társadalom legszegényebb rétegei vannak leginkább kitéve a klímaváltozás negatív hatásainak – láttuk ezt sok helyen, New Orleans-en, Haitin és Bangladesben. Az energiahasználat terén való átmenet menedzseléséhez szükséges készségek a fenntartható város koncepció fő kritériumai függetlenül attól, hogy ki ül éppen a Fehér Házban. Ez már összefügg a városi rezilienciával. Annak tág értelmezésével, beleértve a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontokat egyaránt. A rezilienciának ezt az integrált értelmezését képviseli a Rockefeller Alapítvány azzal, hogy meghirdette a 100 Reziliens város (100 Resilient Cities) kampányt, és ugyanez az URBACT Resilient Europe projekt célja, szintén Rotterdam vezetésével.

A Reziliens Európa projekt azt vizsgálja, hogy hogyan segíthetjük városainkat a sokkhatásokkal szembeni tűrőképességben, azaz: hogyan küzdhetnek meg a városok a klímaváltozás miatti hatásokkal. Hangsúlyosan kezeli ebben az összefüggésben a készséget az energiahasználat terén történő átmenet hatékony menedzselésére. A megközelítés fontos tényezője az URBACT elvek szerinti közrészvétel és a sokféle érdekelt bevonása. Hangsúly kerül az innovációra is, de nemcsak technikai vonatkozásban. A változás-menedzsment terén különösen fontos a különféle társadalmi rétegek tényleges bevonása.

A mai szkeptikus időszakban egyre fontosabb a közemberekkel való kapcsolat. A technológia vezette javaslatokat az emberek mindig úgy fogadják, hogy ezek a munkahelyek számának csökkentésével járnak és nem munkahelyteremtéssel. És ahol új munkahely keletkezik, ott mindig csak kevés új munkahely jön létre, és azok is magas képzettségi szintet követelnek meg. A belépő új iparágak alig nyitnak lehetőséget a helyi vállalkozások számára.

Van ebben igazság, de nemcsak erről van szó. Rotterdam polgármestere gyakran hangsúlyozza, hogy például a napelemek esetében a gyártás, a szállítás, a beszerelés és szerviz új munkaerőt igényel, és vállalkozási lehetőségek is alakulnak az ellátási lánc egész vonalán. A jelentős gépipari hagyományokkal rendelkező városokban ezek a lehetőségek képeznek hidat a régi és az új gazdaság között. Ezért a kihívás valójában a tudatformálás terén van. A városi kormányzatok fontos vezetési feladata ennek kinyilvánítása, és annak bemutatása, hogy milyen munkahelyek várhatóak a jövőben és hogyan kell felkészülni erre a közoktatás különböző szintjein.

A városi kormányzatok másik fontos feladata az energetikai átmenethez szükséges új partnerkapcsolati modellek kialakítása. Nincsen ehhez egységes módszer, de vannak általánosan érvényes elvek. Az első az, hogy a városi kormányzattól nem várható válasz mindenre. A második az, hogy nem áll rendelkezésére minden eszköz és tapasztalat. A harmadik, hogy nincs mindenre pénz. Azok számára, akik a városházán elég szerények ahhoz, hogy mindezt beismerjék, ezek a tényezők a városirányítás újragondolásához vezetnek el.

A társadalmi innovációra fókuszáló URBACT BOOSTINNO (innováció fellendítése) hálózat (vezető partnere: Gdansk) legutóbbi találkozóján a városvezetés bróker funkciója került előtérbe. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a városi kormányzatok egy újabb, hiánypótló szerepet tölthetnek be. Lényegében olyan dolgokról van szó, mint a meghallgatás, a kockázatvállalás és annak megértése, hogy ha olyan rémes kihívásokkal szembesülünk, mint például az éghajlatváltozás, távlatos szemléletre van szükségünk. Olyan szemléletre, amelyik valóban túlmutat a következő választási cikluson.   

A bróker szerepnél ahhoz is kell érteni, hogy hogyan lehet létrehozni és fenntartani a komplex partnerkapcsolatokat. A RUGGEDISED esetében ez azt jelenti, hogy asztalhoz kell ültetni az összes nagy energiaellátót. Azt is jelenti, hogy szükség van a felsőfokú oktatási intézményekre a tervezéshez, prototípusok kidolgozásához, teszteléshez és a hatások méréséhez. A városi kormányzat feladata a partnerek összegyűjtése úgy, hogy mindegyik a saját erőssége szerint vegyen részt az együttműködésben. Itt válik fontossá az alázatos vezetés alapvető elve, ami a bizalomra épülő együttműködéshez elengedhetetlen.

Sokszor nagyon nehéz a helyi kormányzatok munkája, amikor mások közreműködésének megszervezése a feladat. A BOOSTINNO barcelonai találkozóján mondta az egyik partner, hogy a hatékony állampolgári közreműködés biztosítása a kapacitásépítés különösen nehéz feladata. Az energetikai átmenet kapcsán ehhez az szükséges, hogy a lakosok tájékozódjanak a folyamatról és potenciális előnyeiről, továbbá támogatni kell a közösségi energiatársulásokra irányuló állampolgári kezdeményezéseket. Az állampolgári részvétel ösztönzését és fenntartását szolgáló megfelelő módszerek kialakítása és alkalmazása sok európai városban bizonyul nehéz feladatnak, ezt komolyan figyelembe kell venni az URBACT további kapacitásépítési munkájában.

A városi kormányzatok fontos feladata továbbá megfelelő hely biztosítása az innováció és a prototípusok kialakítása számára. A Reziliens Európa hálózat keretében számos város létesített városi laboratóriumot erre a célra. Antwerpen ilyen. Az  Antwerp Stadslab 2050 – egy korábbi cikkben volt róla szó – a város egyik lakókörzetében létesült élő laboratóriumként az éghajlatváltozással kapcsolatos innovációs tevékenység számára. Ez a nagyszabású munka az egész közösségre hatást gyakorol, kreatív és játékos módszerekkel ösztönzi a véleménycserét és a részvételt. Egy korábbi URBACT-kutatás hasonló példákat mutatott be, ilyen a HAMBURG IBA is.

Hamupipőke és a Béna Kacsa

A városi kormányzatnak végül óriási a potenciális hatása van a vásárlóereje révén. A közbeszerzés, ez az Európa szerte a hivatali fiókokban megbújó poros kabát végre nagykorú lett. Erről a csúf városi kiskacsáról mondják manapság a szakértők és véleményformálók, hogy központi szerepet kap városaink átalakításában.

Az energetikai átmenet során ez talán még fontosabb, mint a többi fejlesztéspolitikai területen. Az EU szemléletváltozása tükröződik a 2014.évi Közbeszerzési Irányelvekben, melyek ösztönzik a közhivatalokat, hogy vásárlásaikkal segítsék a magas szintű európai környezetvédelmi célok megvalósítását. Ezzel kapcsolatos az az igény, hogy egyszerűsödjön az eljárás, adjon lehetőséget a kis vállalkozásoknak a pályázaton való részvételre, ösztönözze a helyi vállalkozások közreműködését, mivel ez is jelentős környezetvédelmi előnyökkel jár.

Mindennek előfeltétele, hogy a helyi kormányzat lássa át a jelenlegi beszerzési rendszerét, a kiadások földrajzi és vállalkozások szerinti tagozódását. Az URBACT PROCURE (közbeszerzés) nevű projektje azt vizsgálja, hogy hogyan lehet kihasználni a közbeszerzés adta társadalmi és környezeti lehetőségeket.  A projekt vezető szakértője egy korábbi cikkben számolt be arról, hogy mindez hogy történik a 11 városból álló hálózat munkájában.

Mit kell tenni?

Mit tanulhatunk mindezekből? Először is, bár bolygónk kritikus állapotban van, még túlzás a haláláról beszélni. Az Ovális hivatalban ülő éghajlatváltozás-tagadó ütése nem feltétlenül halálos. A városok világszerte élenjárnak a klímaváltozás kihívásainak kezelésében: ilyen például a C40 város hálózat. Közben mindenütt tapasztaljuk, például Anna Leidreiter blogjából is, hogy sok európai példa van, melyekből tanulni lehet, melyeket követni lehet.

Fontos a Horizont 2020 program szerepe is. Szintén ilyen az URBACT Jó Gyakorlatokra vonatkozó Felhívása is, ami majd a Transzfer Hálózatok új generációjához vezet el 2017-ben. Az ilyen zűrzavaros időszakban a városok kölcsönösen megosztó magatartása és együttműködése az egyik legnagyobb érték. Együtt erősebbek vagyunk.

Írta: Eddy Adams

Az eredeti angol cikk itt olvasható.