Kiruházás: Miért vonják ki tőkéjüket a városok Európa-szerte a fosszilis tüzelőanyagban érdekelt vállalatokból?

Koppenhága egyáltalán nem az egyetlen, aki megtette ezt a lépést. Az elmúlt évben számos európai főváros határozta el, hogy megszünteti a pénzügyi kapcsolatait az olyan vállalatokkal, amelyek üzleti modellje visszafordíthatatlan éghajlati káoszba sodor minket. Ilyen város Párizs, Berlin, vagy az URBACT városok közül Oslo és Stockholm. Emellett 100 további város, kisváros, község szakította meg pénzügyi kapcsolatait a Shell, Exxon, Total, Coal India és más hasonló cégekkel.

A tőkekivonás nem teszi pénzügyileg tönkre a fosszilis tüzelőanyag cégeket. Viszont morálisan sújtja őket és csökkenti politikai befolyásukat, és noha nem sok, de egy csekély időt ad a klímaváltozással kapcsolatos teendők számára. A kiruházás megbélyegző hatását az Oxfordi Egyetemen készült tanulmány is igazolja.

A tőkekivonásra, kiruházásra vállalkozó városok gyakran emlegetik, hogy a fosszilis tüzelőanyagba való beruházás összeegyeztethetetlen az emisszió csökkentésére és a klímaváltozás hatásainak kezelésére irányuló célkitűzéseikkel. A svédországi Örebro például törekszik arra, hogy fosszilis tüzelőanyag mentes város legyen. A polgármester, Lena Baastad így indokolta a fosszilis tüzelőanyagban érdekelt cégekből való kiruházást: „Minden szinten tennünk kell valamit a klímaváltozás hatásainak kezeléséért. Törekvéseink akkor lesznek hitelesek, ha biztosítjuk, hogy pénzügyi alapjaink nehogy ezzel ellentétes irányban működjenek.”

Nemcsak városokról van szó. Olyan beruházók, mint a Brit Orvosi Kamara, az Egyházak Világtanácsa, A Rockefeller Testvérek Alapítvány  – ők John D. Rockefeller olajból szerzett vagyonának örökösei –,  egyetemek, nyugdíjalapok mindnyájan hátat fordítanak a tüzelőanyagban érdekelt cégeknek. Az Allianz és a nagy Norvég Szuverén Vagyon Alap már hozzáfogtak tőkéjük kivonásához a széniparból. A 600 szervezet névsora, amelyik elkötelezte magát, hogy kivonja tőkéjét a fosszilis tüzelőanyagban érdekelt cégekből, a következő linken található: gofossilfree.og/committments.

Egy perccel se hamarabb

Nem mondható el, hogy mindez túl hamar történik. A klímaváltozás hatásai már komolyabban jelentkeznek, mint ahogyan a tudósok előre jelezték. Az elmúlt 16 hónap a történelem legmelegebb időszaka volt. Korallok tömeges pusztulása, halálos hőhullámok, a párizsi Louvre-t érő árvíz és számos más esemény jelzi, hogy milyen élet vár ránk a globális felmelegedés feltételei között.

A Párizsi Klímaegyezmény értelmében a világ kormányai intézkedéseket ígérnek, hogy a globális felmelegedés maradjon 2 C^oalatt, lehetőleg 1.5 C^o közelében. Némi esély a globális felmelegedés felső határérték alatt tartására, hogy a Nemzetközi Olajipari Változás közlése szerint a jelenleg működő szénbányák, olaj és gázlelőhelyek előre jelzett élettartamuk végénél hamarabb kimerülnek.

A fosszilis tüzelőanyag-ipar azért mégis eltökélt abban, hogy annyi szenet, olajat és gázt éget el, amennyit csak tud. Nincs szó a jelenlegi projektek átütemezéséről, ehelyett milliárdokat költenek el évente új lelőhelyek feltárására, bevetik minden lobbierejüket, hogy gátolják a klímaváltozás kezelésének hatékony előfeszítéseit. Sokan szántak évtizedeket arra, hogy kétségbe vonják a klímaváltozást. Ezeknek a szervezeteknek az üzleti modellje nem egyeztethető össze az éghajlatváltozással. Ezért van az, hogy több és több város zárkózik el attól, hogy az állampolgárok által rájuk bízott közpénzzel támogassák őket.

Pénzügyi reziliencia

Nemcsak a morál sürget a közpénzeknek az éghajlati káosz felé sodró iparágakból való kivonásra, hanem lehet ez a klímaváltozással szembeni reziliencia eszköze is. Több pénzügyi szereplő a Bank of Englandtől a Bloombergig figyelmeztet, hogy óvakodjunk a korábbi lakásfejlesztési buborékhoz hasonló „karbon buborék” bekövetkezésétől. A szén, olaj és gáz lelőhelyekben érdekelt cégek többsége állítja, hogy a globális felmelegedés hatásainak kezelésére irányuló törekvések nem valósíthatók meg egyetlen forgatókönyv szerint sem, mert gazdasági szempontból nem járható ez az út.

Lan Marie Nguyen Berg oslói városi tanácsos így válaszolt a tőkekivonásra vonatkozó elhatározás pénzügyi mérlegelésekre: „A fosszilis tüzelőanyagba való beruházás óriási kockázat, ha arra gondolunk, hogy a fosszilis anyagok nagy részének a földben kellene maradnia ahhoz, hogy elkerüljük az éghajlatváltozás miatti katasztrófát. A norvég gazdaság már érzi az olajexporttól való függőség hátrányait. Amikor csökkennek az olajárak, nő a munkanélküliség és meredeken nőnek a norvég part menti beruházások költségei. Ez a döntés megvédi a nyugdíjalapot a bizonytalan kimenetelű beruházásoktól.”

A felelőtlen fosszilis tüzelőanyag óriásokba való beruházás helyett az ezt megtagadó városok sokszor döntenek úgy, hogy a pénzt öko-etikus alapítványokba és projektekbe helyezik át, amelyek azután helyi bevételeket hoznak. Bristol például saját szélerőmű farmjába ruházott be. Indira Norton, Bristol város energetikai felelőse arról számolt be, hogy a beruházás „erős és biztonságos helyi energiatermelési kapacitást biztosít, megvédi a helyi kormányzatot és az adófizetőket az energiaválságtól, és hozzájárul országos léptékben is a megújuló energia termeléshez. Az önkormányzat így bevételekhez jut, amelyeket más energetikai és környezeti projektek finanszírozására lehet fordítani.”

További tájékoztatás: a gofossilfree.org linken.

The Guardian videója:

What is fossil fuel divestment and why does it matter (Mit jelent a fosszilis tüzelőanyagból való tőke kivonás és ez miért fontos)

Szerző: Melanie Mattauch