Eindhoven a szociális ellátás keretében szabad teret ad a városi közösség együttműködési törekvéseinek

Májusban a várostervezők elismeréssel fogadták az Amszterdami Paktum aláírását, ami az európai szintű városi agendát készítette elő.  Végül, bár nem utolsó sorban azURBACT 2016. évi Nyári Egyetemét Rotterdamban rendezték, abban a városban, amelyik Urbanisztikai Díjat nyert 2015-ben. A holland újító kísérletek közül jelen cikk a WeEindhoven (Mi, Eindhoven Polgárai) kísérleti szociális programmal foglalkozik, amely eddig nem kapott túl nagy nyilvánosságot, de mégis érdemes nyomon követni az úttörő kezdeményezés előrehaladását.

Eindhovent, a CHANGE! városhálózat vezető partnerét sokszor nevezik újító városnak. Lakosainak száma 225.000 (2015), Hollandia ötödik városa. Nevezik Agy-portnak (Brain-port) is tudásbázisa miatt, szemben Rotterdammal, a nagy kikötővárossal (port city) és Amszterdammal, a légiközlekedési központtal (airport city).  Az Agy-port hátterében a hármas helix (triple helix) – a helyi kormányzat, az üzleti élet és a tudás központok együttműködése – van, sőt gyakran a quadruple (négyes) helix kifejezést használják a végső felhasználókat is beszámítva. 

Egy újító városnak a társadalmi kihívások vonatkozásában is úttörőnek kell lennie. Ez sok vonatkozásban igaz, de a kép összetettebb. Napjaink nagy kihívásaira válaszolva Eindhoven elindította a WeEindhoven (eredeti neve holland nyelven: wijeindhoven, magyarul: Mi Eindhoven Polgárai) programot, a szociális ellátás radikálisan új módját, amely nemcsak a közszolgálat rendszerét akarja megváltoztatni, hanem a társadalmi szemléletet is. A WeEindhoven modell a társadalmi változás és a közösségvezérelt közszolgáltatás jó példája, harmonizál a paradigmaváltozás irányával, a jóléti állam átszervezésével „relációs” vagy „megelőző” szociális rendszerré.

 A WeEindhoven nemcsak program, hanem a társadalom egészére ható mozgalom is

Hogyan lett Eindhoven a társadalmi innováció bázisa és egy radikális program megvalósítója? Hollandiában magasabb szintű a közösségi részvétel, mint a legtöbb európai országban. Ezen túlmenően, Eindhoven olyan középváros, ahol magas a fiatal, tanult lakosok aránya, ez elősegíti a szemléletváltozást.

Kép forrása: WeEindhoven hivatalos weboldala

 A WeEindhoven alapötlete 2011-ben született, mint a 90-es évek óta jelentős társadalmi kihívásokra adott innovatív válasz, de a legutóbbi években, a válság nyomán vált jelentőssé. Tapasztalat, hogy a társadalom gyorsabban változik, mint az intézmények, ezért a jóléti állam nem ad megoldást az új kihívásokra.

Jeroen Hoenderkamp szavai szerint (ő Eindhoven önkormányzatának stratégiai tanácsadója, részt vett a WeEindhoven program kidolgozásában) „A jóléti állam jó megoldásokat kínált a korábbi, előre látható életutakra, de a mai, globalizált világban ezek már nem alkalmasak és egyre költségesebbek. A válság nyomán Hollandiában új nemzeti politika alakult ki, melynek keretében az országos kormányzat csökkenő költségvetés mellett mind több feladatot tolt át a központi kormányzati szintről a helyi szintekre. Ezért dolgozott (2010-ben) Eindhoven városa a szociális ellátás rendszerének átalakításán.

A társadalmi kihívásokkal való szembenézés elkerülhetetlen volt, és egy szakértői testület munkája nyomán született meg a WeEindhoven. A városi tanács támogatta az ötletet, és a következő 1-2 év során alakult ki igazán a részvételre épülő modell. Sokféle érdekelttel folytak a konzultációk, szakmai viták, utcai interjúk, szakmai gyűlések, lakossági fórumok, információs esték stb. a program első szakaszától kezdve egészen a finom részletek kidolgozásáig. Jacolien Aleman, a városi szociálpolitikai szakértő, a városi önkormányzat belső strukturális átalakításáénak résztvevője mondta: „A múltban sok pénzt költöttünk a szolgáltatások egész rendszerére anélkül, hogy pontosan tudtuk volna, milyen támogatásra van szükségük az egyes embereknek. Hiszünk abban, hogy az emberek, ha lehetőségük van, képesek felelősséget vállalni és hatékonyabban tudják megoldani saját problémájukat. Eindhoven átalakulóban van, és a folyamat lényege a WeEindhoven.”

A WeEindhoven program 2013-ban indult kísérleti úton két lakókörzetben, és 2015 óta ez a kísérlet az egész városban megvalósuló hivatalos program lett. Más holland városok is, mint Utrecht és Rotterdam hasonló programot indított, de az Eindhoven-i a leginkább előrehaladott.

A WeEindhoven mozgatója a 10 WeTeam (Mi Team), melyek különböző lakókörzetekben működnek, mint a sarki boltok. A WeTeam-ek tagjai (a háromszög 1. szintjén) ’generalisták’, különböző szakmai hátterű szociális munkások, gyermek-/család-/idősgondozók, kábítószerfüggőkkel, fogyatékosokkal stb. foglalkozók. Ők a moderátorok és kapcsolattartók a lakosok (0. sor a háromszögben) és a szakemberek – specialisták – (2. sor) között. Az ideális  ’generalista’ „mesélő, erőforrások összeszövője, rendszertervező és navigátor” (Dr Henry Kippin: Collaborative capacity in public service delivery – Towards a framework for practice/A közszolgáltatás együttműködő rendszere – az elmélettől a gyakorlatig, UNDP Global Centre for Public Service Excellence, Singapore, 2015). Fontos, hogy jó kapcsolatban legyen a lakosokkal és a mindennapi lakókörnyezettel.

A tipikus párbeszéd helyett, amikor a lakosok kérnek valamit és a város mintegy automatikusan biztosítja a kért szolgáltatást, a WeTeam-ek személyes megközelítést alkalmaznak. A generalista ellátogat a háztartásokhoz, és egy kávé mellett megpróbálja megérteni a család, az egyes emberek problémáit, szükségleteit és azok okait is. A megoldások keresésénél ösztönzik az embereket, hogy vegyék kézbe az ügyet, maguk keressék a megoldást vagy támaszkodjanak az úgynevezett „közösségi bázisra” ahelyett, hogy rögtön magas szintű szakértőkhöz fordulnának.  Ez a konkrét módon helyben, lakásról-lakásra történő mobilizálás és a folyamatba való bevonás gyakran hatékonyabb, mint a hagyományos módszer, amikor képviselőt választanak, hogy legyen a közösség szószólója.

Az úgynevezett „közösségi  bázis” két részből áll, az alapellátási létesítményekből és az emberek kapcsolati hálójából, amit a ”polgárok közös ereje” néven illetnek. Az alapellátás (mint a foglalkoztatás, oktatás, kultúra, sport, lakás stb.) létesítményeit minden lakos használhatja, így ebben a tekintetben önellátó lehet. A városi önkormányzat feladata az alapellátás erősítése és hozzáférhetővé tétele mindenki számára.  Az URBACT CHANGE! (Változást!) Projektjében Eindhoven a közösségi bázis másik részére, az emberek kapcsolati hálózatára, „a polgárok közös erejére” fókuszál. Például az embereknek a családjukkal, a szomszédjaikkal vagy a többi lakossal való kapcsolatára. A lényeg, hogy ahol és amikor az emberek találkoznak, a közös érdek és érzések nyomán kezdeményezések születnek, a lakosok szívesen segítik egymást különböző kérdések és problémák kapcsán. A lakosok például önkéntes munkát vállalhatnak sportklubokban, egyesületekben, szervezetekben, lehetnek önkéntes gondnokok, részt vehetnek iskolai programokban, tevékenykednek a plébánián, elviszik kórházba a szomszédjukat, főznek egyik beteg barátjuknak vagy egymás gyerekeire vigyáznak. Ahogyan Roseliek van Geel (Eindhoven város tematikus szakértője) mondta: „a közösségi bázis mindig is meglevő, bár gyakran elfeledett, régi jó közös érték.”

A generalista munkája, amikor az embereket arra ösztönzi, hogy gondolkodjanak, vállaljanak felelősséget és legyenek a közösségi bázis tevékeny tagjai, összhangban van az Egyesült Királyságban működő közösségszervezés alapelveivel. Ezeket rögzíti a „Helyünk – útmutató a közösségszervezéshez (Our Place Programme, Locality, 2015) „A közösségszervezés kapcsolatépítés a településen. Az emberek aktivizálása és a közös akció által lehet előmozdítani a társadalmi és politikai változást. A közösségszervező először egyenként épít kapcsolatot az emberekkel, majd hálózatot vagy tagokból álló szervezetet létesít, cselekvési prioritásokat és célokat tűznek ki, a közösségszervező felkészíti a közösség vezetőit, aktivizálja a hálózat tagjait közös akcióra és ezzel társadalmi változás előmozdítására.”

Ha a valamelyik problémát nem lehet megoldani a közösségi bázis keretében, akkor a generalista megadja a kliensnek a szükséges segítséget, hogy szakemberhez fordulhasson. A helyzet azonban az, hogy a rendszer megfelelő menedzselése esetén az emberek nagy része képes lesz saját erejére és a közösségi bázisra támaszkodni, és kevésbé függ majd a szakemberek támogatásától.  Roseliek van Geel szerint „A WeEindhoven nemcsak program, hanem mozgalom, melynek célja, hogy hasson az egész társadalomra.”  

2015-ben 350 generalista működött a 10 WeTeam-ben. 2016 a finom részletek kidolgozásának éve volt a folyamatos értékelések figyelembevételével. Eddig az értékelések 90 (!) %-a pozitív volt. 2016-ban a programot végső formájában valósítják meg, a menedzsmentet egy a városon kívüli alapítvány veszi át. A program a szolgáltatások új, együttműködésre épülő formáját képviseli.  Mivel azonban megváltozott az érdekeltek szerepe, konfliktusok is adódtak a folyamat során. Az egyik ilyen az átfedés a WeTeam-ek és a területen működő civil szervezetek munkájában, a másik a kettő közötti kommunikáció és együttműködés hiánya.  Ebben az ügyben lépéseket kell tenni. Roseliek van Gell szerint azonban „lépéseket kell tenni az egész folyamatban; lehetnek ezek kicsik és hatástalanok, de szükséges a továbbgondolás és a nagyszabású jövőkép figyelemben tartása”.

Mindez összhangban van az URBACT Program közszolgáltatások kormányzásának megújítására vonatkozó ajánlásaival (Szociális innováció a városokban, 2015): „A városi önkormányzatokat a pragmatikus szerénység jellemzi. Szívesen nyúlnak először az alacsonyan levő gyümölcsért. Azután a kezdeti sikeren felbuzdulva nehezebb lépésekre vállalkoznak, de törekvéseiket magas szinten tartják. Felismerik a nehézségeket, a késedelmet és a hibákat, de mindig a legjobb eredmények elérésére törekszenek. A kormányzati irányítás nem érzi gyengének magát, amiért elismeri a problémákat.  Ellenkezőleg, törekvései erősödnek, ugyanakkor reálisak. A múlt hibáitól való megszabadulás új erővel tölti meg és továbblépésre készteti a hivatalnokokat.”

(Változást! A közszolgáltatások társadalmi tervezése)

Eindhoven Integrált Akcióterve – amelyet a CHANGE! városhálózat készít – a közösségi bázis erősítésére irányul. Jacolien Aleman szerint: „A közösségi bázis erősítésével az emberek képesek lesznek saját erejükre és kapcsolati hálójukra támaszkodni, így önfenntartóbbak lesznek. A közösségi bázis erősítésével olyan befogadó társadalom alakulhat ki, ahol mindenki élhet, dolgozhat, pihenhet.” Ezért a fő kérdés, amelyet a CHANGE projektnek kell megválaszolnia az, hogy hogyan lehet megosztani a polgárokkal a szociális ellátás feladatát, hogyan lehet erre képessé tenni a helyi lakosokat. Hogyan lehet ösztönözni és jutalmazni a különféle magatartásokat? Hogyan lehet az emberi viszonyokat a közszolgálat tervezése és ellátása irányában integrálni? Mit jelent a felelősségvállalás a gyakorlatban? Hogyan lehet a formális és informális társadalmi akciókat szisztematikusan és hatékonyan támogatni?

Nagyon fontos kérdések ezek, és a kísérleti program első, ígéretes eredményei hasznosak lehetnek az egész európai közösség számára.  De ne felejtsük el, hogy a komplex WeEindhovem program európai viszonyok között úttörő modell. A másik fontos kérdés, hogy mennyire adaptálhatják a modellt vagy annak elemeit más európai városok. Ezek a kulcskérdések kerülnek ezekben a hónapokban a CHANGE városhálózati partnerség előterébe, amelynek tagjai szívesen megosztják a fontos innovatív tanulságokat más városokkal is.

Írta: SZIGETI-BÖRÖCZ Ferenc, URBACT szakértő

Eredeti cikk angolul: http://urbact.eu/how-eindhoven-unlocks-collaborative-capacity-city-through-social-service-delivery