Mit látnak szívesen az európaiak az ebédlőasztalon?

Az élelmiszer iránti igény szorosan összefügg más ökológiai „szolgáltatásokkal”: levegő, víz, hulladékkezelés, energia. Az egyik rendszerben előálló probléma megsokszorozódhat a többiben. A megoldásokat is lehet ugyanakkor sokszorozni. A biztonságos és egészséges élelmiszerellátás érdekében a városokat egyre jobban érdekli az élelmiszertermelés fejlesztéspolitikai ügye és a városi mezőgazdaság. Az élelmezés fejlesztéspolitikájához tartoznak a húsmentes napok, az iskolai ebéd, a helyi beszerzés, vagy az éttermek szabályozása. A városközeli mezőgazdaság esetén csökken a szállítási igény, a városok tüzelőanyagtól való függősége, csökken a széndioxid és más légszennyező anyaggal való terhelés. Ha a városi mezőgazdasággal együtt jár a hulladékok újrahasznosítása, a komposztálás, a tisztított szennyvízzel való öntözés, akkor a városok egyszerre több problémát oldanak meg. Ma a világ élelmiszertermelésének majdnem 15 %-át adja a városi mezőgazdaság, javul a városok rugalmassága, a foglalkoztatottság és a közösségformálás. A gond az, hogy egyelőre nagy még a különbség a helyi városi termékek piaci részesedésének növelése iránti igény és a tényleges termelési volumen között.  

A városok, mint az átalakulás motorjai

Az AGRI-URBAN projekt 11 partner (10 kicsi és középváros valamint egy belga vidéki térség) európai hálózata, célja a munkahelyteremtés az innovatív gazdálkodás és az élelmiszertermelés üzleti, társadalmi és környezeti lehetőségeinek integrált megközelítéssel történő kihasználása.

A városok átalakításának megszokott módszere a globális szintű megközelítés, ezzel szemben az AGRI-URBAN hálózat a helyi szint és az alulról jövő kezdeményezés fontosságát hangsúlyozza.

Az AGRI-URBAN városok mediátor, támogató és újító szerepet kívánnak betölteni a helyi élelmiszer-stratégia érvényesítésében. Ezeket a stratégiákat négy téma szerint javasolják besorolni. A négy téma mindegyikét a város élelmiszer stratégiája és kormányzása kereteihez illeszkedve kezelik, miközben az önálló, szuverén élelmiszerellátás az átfogó törekvés.

A négy fő téma alkotja a keretet, együtt a „vonzás és taszítás”, a „város-vidék” erőterét képezik. Mindegyik témához több altéma tartozik.

A projekt idején megvitatandó és a partnervárosok által készítendő integrált akciótervekben feltüntetett integrált megoldások aRövid körforgás biztosítása, az Okos területhasználat, a KKV-k üzleti fejlődése és a Közbeszerzés témakörökben jelennek meg, mindegyik esetében kulcselem a foglalkoztatottság, és összekötő kapocs az agro-ökológikus termelés. Az al-témák a következők: városi piacok, internetes üzletek, a gazdaságoknál levő kereskedés, élelmiszer csomópontok, városi területhasználat, vidéki területhasználat, vállalkozás és inkubáció, üzleti készségek, digitális átalakulás, tudatformálási kampányok, gasztro-turizmus és közös tál. A városok az akcióterveikhez ezekből választanak.   

Bíznak abban, hogy találnak megoldást a termelés és fogyasztás módjának megváltoztatására. A jelenlegi gazdasági modell pazarló. Erőforrásainkat elvesszük, elfogyasztjuk és kidobjuk, újra és újra. Az élelmiszer ellátási lánc fogyasztóinak felvilágosítása és motiválása fontos lépés lehet a hulladéktermelés csökkentése felé.

A városokban él a Föld lakosságának több mint fele, így a városok stratégiai szerepet töltenek be a fenntartható élelmezési rendszerek kialakításban, az egészséges táplálkozás ösztönzésében, és bár a városok nem egyformák, de mindegyik a gazdasági, politikai és kulturális innováció központja, hatalmas közpénzek, infrastruktúra, beruházások és szakértelem kezelője.

Kép: La Ruche Qui Dit Oui (Francia web platform a gazdálkodók, termelők és a fogyasztók összekötésére)

Az élelmiszerellátási rendszer feladata a megfelelő, biztonságos, változatos, jóízű, egészséges és tápláló ételhez való állandó és megbízható hozzájutás biztosítása mindenki számára; ebben a városok feladatát sok tényező nehezíti, többek között az egyenlőtlen elosztás és hozzáférés, a környezet-károsodás, az erőforrások hiánya és az éghajlatváltozás, a nem fenntartható termelési és fogyasztási szokások, az ételhiány, vagy éppen a pazarlás.

A Földünket gazdasági, társadalmi és környezeti vonatkozásban mélyrehatóan befolyásoló, gyorsuló urbanizáció szükségessé teszi, hogy újragondoljuk azt a módot, ahogyan a városok élelemhez és vízhez, illetve más fontos árukhoz és szolgáltatásokhoz jutnak. Az éhezés és alultápláltság különféle formái minden városban előfordulnak, ami nagy teher az érintettek egészsége és jóléte számára, valamint jelentős társadalmi és gazdasági költséggel jár a háztartások, közösségek, települések szintjén és országos szinten is. A családi gazdaságok és élelmiszertermelő kisgazdaságok (több országban a nők az elsődleges termelők) kulcsszerepet játszanak a városok és környékük élelmezésében, és segíthetik a rugalmas, kiegyenlített ellátás fenntartását. Emellett a táplálkozási szokásokat és az ehhez köthető értékrendet a fenntartható táplálkozás felé mozdíthatják el és újraépíthetik a fogyasztók és a városi, vidéki termelők kapcsolatát. A civil társadalom és a magánszektor is fontos szerepet játszik a városi lakosság táplálékellátásában, mert tapasztalataik, újításaik és kampányaik révén fenntartható táplálékrendszerek felé terelik és fogyasztókat és elősegítik egy szociálisan befogadó és jogbiztos városi élelmiszerpolitika kialakulását.

A városi és városkörnyéki mezőgazdaság lehetőséget adhat a biodiverzitás védelmére és integrálására a városrégiók táj- és élelmiszerrendszerében, ezzel elősegítve az élelmiszer- és táplálkozásbiztonság, az ökológiai szolgáltatások és az emberi jólét szinergiáját.

Tehát mit szeretnének látni az európai fogyasztók az ebédlőasztalukon?

A fogyasztó bizalmának elnyerése fontos az élelmiszertermelő gazdák és vállalkozások számára. Azt a tényt, hogy táplálékunk ma biztonságosabb és olcsóbb, mint valaha, a bizalom hiánya alááshatja. Hát hogy nyerhetik el a táplálék lánc termelői a bizalmat? Mit várnak tőlük a fogyasztók? Mi a városok szerepe? A válasz: az átláthatóság.

Az AGRI-URBAN csoportinterjúk szerint az élelmiszerlánc szorosan összefügg az átláthatósággal. Az átláthatóság és a bizalom közötti kapcsolat valós, közvetlen és erőteljes. Ugyanakkor az átláthatóság homályos kifejezés. Ki legyen a felelős az átláthatóság igazolásáért? A politikusok? Az élelmiszeripar? A gazdák? Az élelmiszerüzlet? A vendéglők? Az erre a kérdésre adott informális válaszok szerint az élelmiszeripar leginkább gyanúsnak tekinthető nemcsak a munka, az emberi jogok és üzleti etika vonatkozásában, hanem az ételnek az egészségre, a környezetre, az élelmiszerbiztonságra, sőt az állatok jólétére gyakorolt hatása vonatkozásában is. De ha mélyebben vizsgáljuk az ügyet, kiderül, hogy a politikusok, a gazdák, az éttermek, röviden az egész ellátási lánc játszik szerepet az átláthatóság alakulásában. A fogyasztók kívánják és igénylik ezt az átláthatóságot, és ez vonatkozik a kapcsolódó politikákra, a gyakorlatra, a teljesítményre és az ellenőrzésre is.

Az átláthatóság mellett az íz, a minőség és az ár lehet a legfontosabb az ételek kiválasztásában, de az egészségességet is többször említették, főképpen a litván Petrinja városban az „Egészségház”-nál töltött látogatásnál. A fogyasztók elvárják, hogy az adott élelmiszer ízletes legyen, de többet is akarnak tudni róla.

Az Agri-Urban témákról folyó megbeszéléseken nyilvánvaló volt, hogy az európaiak szeretik a helyben termelt élelmiszert, de nem akarnak többet fizetni érte. Helyeslik az élelmiszerellátási lánc változtatását, és azt gondolják, hogy 2020-ban nem úgy fognak élelmet választani és vásárolni, mint most. Azt remélik, hogy 2020-ban nem ugyanazt az ételt fogjuk enni, mint most.

A politikusok a táplálkozáspolitika fontos alakítói. A táplálkozáspolitika más városi kihívásokkal és politikákkal is összefügg, úgy mint a szegénység, az egészség- és szociális védelem, a higiéné és köztisztaság, a területfelhasználás, a közlekedés és kereskedelem, az energia, oktatás és a katasztrófa-elhárítás. Fontos ezért az átfogó, szakmaközi és szervezetközi megközelítés.

Fontos üzenet és hangsúlyozni kell, hogy a változás nem szükségképpen negatív. Nincs más választásunk, változtatni kell azon, ahogyan termelünk és fogyasztunk, ezért ragadjuk meg az alkalmat, és a jobb utat válasszuk, lépjünk előre az élelmiszerrendszerek fenntarthatósága felé. A mostani gazdasági modell megváltozása jó esélyeket teremt a gazdaság és az életminőség számára.

A cikk eredetije: http://urbact.eu/what-do-european-consumers-want-their-plate-today

Beterjesztő: miguelsousa, 2016. június 22.