Szolidáris szomszédság Újpalotán

1969-ben lerakták Újpalota, Budapest egyik meghatározó, házgyári technológiával épült nagy lakótelepének alapkövét. Tenke Tibor, a városrész elismert tervezője megpróbált elkerülni olyan hibákat, amelyek más budapesti lakótelepeknél érzékelhetők voltak, így például az egyhangúság elkerülése érdekében egymást keresztező utakkal igyekezett tagolni, „szomszédsági egységekre” osztani a telepet. A tervezők emellett változatos üzleteket és szolgáltatásokat vizionáltak az új városrészbe, elkerülendő annak alvóvárossá válását. A tervek szerint a lakóházak között egy komoly, új városközpont is elkészült volna, ez azonban csak részben valósult meg: egy kétszintes, emblematikus szolgáltatóház megépült, a kulturális funkcióra tervezett intézmények azonban nem készültek el, és ezek hiánya a mai napig érezhető.

1971-ben költözött be az első lakó. 1975-re összesen 15 400 lakást adtak át, körülbelül 60 000 beköltözőnek. A tervezők álma azonban nem vált valóra: a belvárostól, a munkahelyektől való távolság miatt egyfunkciós maradt a városrész, a lakótelepekre jellemző elidegenedettség pedig itt is láthatóvá vált. 1996-ra a lakóteleptől nem messze megnyílt Budapest egyik nagy bevásárlóközpontja, ez azonban nem tud valódi városközponti szerepet betölteni. A lakótelepre ma jellemző a népességfogyás és az elöregedés.

A 2013 elejétől 2015 közepéig tartó „Zsókavár utcai akcióterület III. ütemű fejlesztése szociális célú városrehabilitáció témában” című Európai Uniós finanszírozású projekt keretében felújítást végeztek több társasházon, köztük a szociális lakhatást biztosító „szobabérlők házán”, egy iskola épületén, valamint a lakótelep központjában elhelyezkedő szolgáltató házon. Ezenkívül a beruházás keretében megújítottak közterületeket, zöldfelületeket és térfigyelő-kamerarendszert is kiépítettek. A fizikai megújulás mellett azonban a program fontos részét képezték a helyi lakosságot mozgósító, a szociális-közösségi változásokat is előidéző „soft” elemek, amelyek kidolgozásában, végrehajtásában szerepet kapott a Közösségfejlesztők Egyesülete.

Szomszédok vagyunk!

A nagy lakótelepekre, 10, vagy annál is több szintes épületekre jellemző, hogy még az egy lépcsőházat használó lakótársak sem ismerik egymást, vagyis nem alakulnak ki helyben társas, segítő kapcsolatok. A közösségfejlesztők programjának ezért az adta a gerincét, hogy valós, funkcionális szomszédsági egységeket hozzanak létre, ahol megelevenednek a szomszédsági kapcsolatok. Ehhez a városrész 5 különböző lakónegyedében szomszédünnepeket szerveztek – azzal a feltétellel, hogy azok tartalmát a helyi közösség találja ki.

Az ismerkedésen, a társas kapcsolatok fontosságának felismerésén túl a szomszédünnepek célja volt az is, hogy konkrét közös ügyeket találjanak, amelyek érdekében megindulhat az összefogás, a lakók együttműködése. A program két éve alatt számos ilyen kezdeményezés indult el, például a bejáratok körül előkertek kialakítása, belső kommunikációs lehetőségek, társasházi levelezőlisták létrehozása, vagy érdekérvényesítés adott ügyekben (például a villamos mindenkit zavaró, hangos váltójának lecserélése).

A szomszédságok munkáját, de akár egyéni problémák megoldását is segítendő a program keretében felélesztettek egy korábban is közösségi funkciót betöltő teret, létrehozva a Zsókavár Információs Irodát. Az iroda fő célja a program egyes tevékenységeivel kapcsolatos tájékoztatás lett volna, azonban hamar túllépte ezt a szerepet: közösségi térré, a fiatalokkal való foglalkozások színterévé vált.

Rajtunk múlik!

A szomszédünnepek kapcsán aktivizálódó közösségekből hamar felbukkantak azok a kulcsszereplők, akik a leginkább a cselekvések mögé álltak. Számukra Hogyan szervezkedjünk lakóhelyünkön? címmel műhelyképzést indítottak azzal a céllal, hogy a továbbiakban ezek a személyek még hatékonyabban tudjanak ebben az új szerepben cselekedni. A képzés végén felvetődött az együtt maradás igénye, így végül Zsókavár Társaság néven – további bekapcsolódókat is szívesen látva – megalakult egy helyi ügyeket felvállaló közösségi csoport.

A közösségfejlesztők a program „hard” és „soft” elemeinek összekapacsolását többek közt abban látták, hogy az aktivizálódó lakókat a közösségi tervezés módszertana szerint bevonják a lakótelep közterületeinek tervezési folyamatába. A közös munka során számos szükséglet és érdek felszínre került, viták alakultak ki, s ezek mind hozzájárultak a lakótelepi közösség fejlődéséhez, illetve a házak közötti területek jobb hasznosításához.

A program két éve alatt a lakótelepen 3 közösségi kert alakult. „A közösségi kert 90%-ban közösség, 10%-ban kert” – vallják a fejlesztők. Az önkormányzati támogatással létesített kertekben több, mint 80 kertészkedni vágyó család kapott parcellát. A kertek között is élénk és szolidáris kapcsolat áll fenn, amit megerősített az a 21 találkozó és kertklub, amelyet a kertvezetők szerveztek.

Színház a közösségért

„A közösségi színház az, amikor művészek egy csoportja ráveszi a társadalmat, hogy véleményt mondjon egy adott problémájáról, és abban segít, hogy ezt egy előadás keretein belül tudja megtenni.” – mondja Zrínyi Gál Vince, a XV. kerületben működő KOMA Színház vezetője. A városrehabilitációs programba bevont színtársulat Blokkoló című darabját helyi fiatalok adják elő, illetve részben tartalmilag is ők maguk szerezték, maga a produkció pedig az egyik lakótelepi ház 3. és 7. emeleti lakásában játszódik, míg a nézőknek az egyes színek között lépcsőzniük, liftezniük kell. A magyar színházi szakmában egyedülálló darab a lakótelepi fiatalok életéről szól, saját közegükben, közvetlenül, hitelesen, és nem mellesleg a fővárosi színházi körökben is komoly elismerést aratva.

A Zsókavár lakónegyed városmegújító projektjének részeként szintén a KOMA Színház indított el közösségi videós programot. „Célunk, hogy rendhagyó, izgalmas eszközökkel dolgozzuk fel a hagyományos társadalmi és szociális problémákat, melyek a helyi lakosság mindennapjait meghatározzák. Programunkban háromféle nézőpontot kutatva, három társadalmi csoportot szólítottunk meg. Márciusban helyi fiatalokkal, ősszel a hatvan év feletti lakossággal dolgoztunk. Végül a kisgyermekes szülők kezébe adtunk kamerát, hogy figyelmünket maguk irányítsák, saját meglátásaikat megmutassák hétköznapi életükről.”

Jó gyakorlat

A programot koordináló közösségfejlesztők remélik, hogy a kétéves munka során felgyűlő tapasztalatok más hazai lakótelepek fejlesztéséhez is fontos gyakorlati tudást adhatnak. A Közösségfejlesztők Egyesületének kötelékébe tartozó miskolci Dialóg Egyesület az utóbbi években negatív hírnévre szert tett Avasi lakótelepen dolgozik, s az ő tapasztalataik szintén ezt a tudástárat gyarapítják. De ide sorolhatjuk a Budapest 18. kerületében, a Havanna lakótelepen megvalósított Re-Block URBACT projektet is. Ezeknek köszönhetően talán pár év múlva egyetlen magyar városnak sem fog problémát okozni a szociális célú beavatkozások, fejlesztési programok közösségi elemeinek megtervezése, kivitelezése.

Képek: Wikipédia, http://www.zsokavar3.hu/

További olvasnivaló: Párbeszéd a szociális szomszédságért c. összefoglaló kiadvány