Városi szegénység és járvány

Eddig is tisztában voltunk azzal, hogy a szegénység többdimenziós, és az URBACT már jóval a Covid-19 előtt kidolgozott egy dokumentumot, amely határozottabb megközelítést kér a városi szegénység leküzdésére.

A jelenlegi helyzetben az egyenlőtlenségek növekednek és egyre láthatóbbá válnak. Az emberek foglalkozásában és laklakhatásában meglévő minőségi eltérések a járványhelyzetben súlyosbítják a gazdagok és a szegények közötti életminőségbeli különbségeket. Sőt, bizonyíték van arra, hogy a szegényebb közösségeket nagyobb mértékben fenyegeti a Covid-fertőzés és annak halálos kimenete.

A járvány okozta bizonytalanság csak megerősíti azoknak az elveknek a fontosságát, amelyeket az URBACT követett a városi szegénység elleni küzdelem hosszú története során. Ezek az elvek a legsúlyosabb társadalmi-gazdasági hátrányokkal küzdő városrészek priorizálásán, kiemelt helyzetű kezelésén alapulnak, elköteleződést jelentve a helyiek bevonására, a velük való közös erőfeszítésekre.

A városi szegénység és az URBACT kapcsolatának története

Az URBACT-et 2006-ban alapították az URBAN nevű együttműködési és tapasztalatcsere-program utódjaként. A URBAN igen sikeres volt a hátrányos helyzetű városrészek integrált fejlesztésében. Az URBACT I. beindításától fogva a programban a szegénységgel kapcsolatos témák nagy hangsúlyt kaptak, beleértve a leromlott városrészek ügyeit és az aktív részvételt.

A 2010-es évek közepétől az URBACT egyik első „kapitalizációs” (tudástőke-képző) tevékenységét a hátrányos helyzetű területek integrált megújításával kapcsolatos tapasztalatok és elméletek összegyűjtése jelentette, amellyel a program az Európai Városi Agendához kívánt hozzájárulni. A legutóbbi időkben az URBACT aktívan együttműködött az Urban Agenda Urban Poverty Partnership (Városi Szegénység Partnerség) szerveződésével.

Az ennek eredményeként létrejövő Local Pact paper olyan szakigazgatási kereteket kínál országoknak és városoknak, amelyek a hely-központú megközelítést ötvözik az ember-központú folyamatokkal a szegénység csökkentését szolgáló intézkedések létrehozásában. Ami ebben fontos előrelépés, az a két megközelítés kombinálása. Ez feltehetően jól illeszkedik majd a kohéziós politika tervezett felépítéséhez, a Green Deal programjába.

Ez volt a helyzet 2020 elejéig: bár a tagállamok nem tudtak megállapodni a 2021-2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről, mindenki számított arra, hogy 2020 vége előtt megállapodás születik és kezdetét veszi a Kohéziós Politika új időszaka. A Helyi Paktumban jelentős finanszírozást és megfelelő eszközöket kértünk a leginkább rászoruló térségek megcélzására.

És ekkor megérkezett a Covid-19…

Néhány hét alatt a világ a feje tetejére állt. A közvetlen egészségügyi kockázatok mellett hatalmasak a gazdasági és társadalmi következmények. A gazdaság számos ágazata leállt, ennek következtében a munkanélküliség drámai növekedésnek indult. A különböző karantén-intézkedések, amelyek a vírus terjedését hivatottak lassítani, radikálisan megváltoztatták az emberek életét, súlyosbítva meglévő társadalmi problémákat, és újakat is teremtve.

Habár a karantén-intézkedések mindenkire vonatkoznak, nyilvánvaló, hogy az igen különböző helyzetben lévőket másként érinti. A legnegatívabban azokat sújtja, akiket eddig is fenyegetett a szegénység és a társadalmon kívül kerülés. A foglalkozás és a lakhatás különböző formái kulcstényezői a jövedelem, az egészség és az életminőség fenntartásának a karantén alatt.

Ugyanakkor olyan családok biztonsága is megingott, akik eddig viszonylag stabil pozícióban tudták magukat. A szegénység nem csak jövedelem kérdése, mindig is többdimenziós jelenség volt. De most még jobban láthatjuk az egyenlőtlenségekből fakadó következményeket a munkalehetőségek, táplálkozás, lakhatás, internetelérés, oktatás, társadalmi hálózatok és az ellátórendszerek területén egyaránt. 

Városok reakciója a szegények megsegítésében

A járványra való reagálás a nemzeti kormányok feladatköre, ami a politikai döntéshozás erős koncentrációját eredményezte. A nemzeti rendszerek azonban jelentősen különböznek az egyes országokban, és sok helyen a szociális hálóban jelentős lyukakat látunk, köszönhetően az elmúlt évek megszorító politikáinak is. Ezért aztán gyakran a helyi önkormányzatoknak is lépniük kell, akár van erre forrásuk, akár nincs.

A helyi kormányzatok tehát hirtelen furcsa és nehéz helyzetben találták magukat. Egyik oldalról a korábbiaknál is alárendeltebbek lettek az adminisztráció és a politikai hatalom magasabb szintjeinek. Másrészről viszont soha nem látott mértékű és természetű szociális és társadalmi problémákkal kerültek szembe, amelyekre felelős kormányzatként reagálniuk kell.

Európa-szerte számos megoldást látunk, amelyekkel önkormányzatok megpróbálnak segíteni a leginkább kiszolgáltatott lakossági csoportok problémáin, a legkülönbözőbb területeken.

Lakhatás: Sok város vezetett be intézkedéseket, például kilakoltatási moratóriumot, a bérleti díjak emelésének korlátozását (a bérlők és a bérbeadók támogatása mellett), vagy a hitelfizetők megsegítését, a közművek elzárásának tiltását. Itt olvashatók további példák az ‘Arena for Journalism in Europe’ jóvoltából.

Hajléktalanság: A városok ilyen irányú erőfeszítései a hajléktalanszállók kapacitásának és biztonságának növelésére koncentrálnak, valamint alternatív szállást – akár szállodai szobákat – kínálnak a legszegényebbek számára. A példákat a közelmúltban összegyűjtötte az Economist, az EU Observer és az El Pais (spanyolul).

Szegregátumok: különösen a nagyvárosok szegregált területei vannak nagyon rossz helyzetben – egyes önkormányzatok adott esetben karantén alá vonhatják az egész területet, miközben alapszintű élelmiszerellátást biztosítanak (szlovák és román példák).

A közterületek demokratizálása: számos város – például Milánó, Brüsszel ­– előnyben részesíti a ­gyalogos és kerékpáros közlekedést az autósforgalommal szemben. A taktikai urbanizmus és az urban commoning (közösségi kezelés) módszertana eszközöket és megközelítéseket adnak a közterületek újraértékeléséhez és átalakításához, miközben a marginalizált közösségeket is segítik.

Élelmezés: Több URBACT gyakorlat is mutatja, hogy a városi önkormányzatoknak lehet szava az élelmiszerellátás területén is: a termelésben, a kiszállításban és/vagy sürgősségi beavatkozásokban, hogy a legszegényebbek se éhezzenek. Nemsokára cikk jelenik meg az URBACT honlapján a Covid-19 és az élelmezés témájában.

Befogadó oktatás: a városok javíthatják az online oktatás minőségét és befogadhatóságát a szolgáltatások fejlesztésével és a digitális eszközökhöz való hozzáférés biztosításával (például Hága 330 laptopot osztott ki alacsony jövedelmű családok számára). Tekintse meg az Eurocities által összegyűjtött példákat, illetve a School at Home! platformot, amely az On Board URBACT hálózat vezető városában készült el.

Idősgondozás: sok város küzd az idősotthonokban tapasztalható járványügyi kockázatokkal, vagy az otthon élő idősek problémáival – az elszigetelődéssel, magánnyal. Bilbao például együttműködik a lakosaival a közösség kiszolgáltatott tagjai – főként idősek – megsegítésében, védelmében.

Együttműködés az idősek segítésében, Espoo, Active NGOs

Az URBACT folyamatosan támogatja a helyi megoldásokat

A 2008-9-es pénzügyi válság innovatív helyi megoldásokhoz vezetett, de ezek elhalványultak, amikor a világ visszatért a „szokásos üzletmenethez”. Nem engedhető meg, hogy ezúttal is ez történjen. Az URBACT döntő szerepet játszhat az európai városok közötti folyamatos hálózatépítés és tapasztalatcsere támogatásában az új kreatív megközelítések támogatása, valamint a meglévő integrált gyakorlatok és részvételi megközelítések előmozdítása érdekében.

Az URBACT hálózatok és városok által már elért eredményeket nem szabad elfelejteni. Számos területen vannak eredmények: például az étkeztetésben, az oktatásban, a társadalmi innovációban és az ideiglenes felhasználásban. Eközben a városok új URBACT hálózatai élen járhatnak a kreatív helyi megoldások tesztelésében számos olyan kihívás szempontjából, amelyeket a Covid-19 tovább súlyosbít. Ez magában foglalja az újonnan létrehozott projekteket a hajléktalanság, a szociális gazdaság és az urban commons témáiban, valamint egy folyamatban lévő URBACT kapitalizációs tevékenységet a lakhatáshoz való jogról.

Ugyanakkor világossá kell tenni, hogy a városok önmagukban nem tudják kezelni a növekvő és összetett társadalmi problémákat. Sürgősen foglalkoznunk kell az éghajlati, társadalmi és gazdasági krízisekkel, ezek összefüggéseiben is. Ezeket az ambíciókat világosan meg kell határozni a Zöld Megállapodásban (Green Deal), a jövő kohéziós politikájában, valamint az összes kapcsolódó szakpolitikában és eszközben. Újfajta uniós szintű jóléti rendszerekre is szükség van, kezdve a szociális pillérrel és annak megerősítésével, olyan elveken, mint a minimálbér, az egyetemes alapjövedelem, az elsőként lakhatást és így tovább.

Valószínűleg az URBACT-nek még erősebb szerepet kell játszania a helyi politikák és a városi szintű megoldások pozicionálásában az ilyen többszintű politikai struktúrákban. A megreformált EU-s és nemzeti politikáknak minden eddiginél jobban támogatniuk, és nem akadályozniuk kell a helyi innovációt.

Írta Tosics Iván

Eredeti cikk: https://urbact.eu/urban-poverty-and-pandemic