9 európai város összefogott, hogy megszűntesse a hajléktalanságot. Ambiciózus cél? Az!

„Látom ezt a hölgyet a központ előtt, ahol metadont osztanak. Minden reggel ott áll. Idős és nincs túl jó állapotban. Az elmúlt évben minden nap erre járok és látom őt; - egész évben, minden nap. Most üdvözöljük egymást. Emlékeztet arra, hogy miért végzem a munkámat.” – Mondja Steven, mikor elindulunk a genti MSOC-tól, egy olyan egészségügyi központtól, ahol az emberek metadont és segítséget kaphatnak. Steven Vanden Broucke 2018 óta dolgozik a belga Gent városnak, és egy helyi akcióterv kidolgozásával foglalkozik a krónikus hajléktalanság felszámolása érdekében. Naponta 200 ember érkezik az MSOC-ba kábítószer-függőség és gyakran mentális betegség miatt. Ezeknek körülbelül fele hajléktalan. "Nem mindannyian hajléktalanok - mondja nekünk az egyik projekt orvosa -, de sokan bizonytalan vagy nem megfelelő lakásban élnek, vagy ismerősökhöz kéredzkednek be."

  1. ábra: Régi modell: házkomplexum Gentben (Belgium)

Gent városának kihívásokkal teli szerepe van az új, ROOF elnevezésű URBACT Akciótervezési Hálózat vezetésében. A ROOF a hajléktalanság felszámolására összpontosít innovatív lakhatási megoldások révén. A projekt 9 város részvételével zajlik: Gent (vezető partner), Braga (PT), Glasgow (Egyesült Királyság), Göteborg (SE), Liège (BE), Nápoly (IT), Temesvár (RO), Thessaloniki (EL) és Toulouse (FR). A városok összehasonlítják legjobb és legrosszabb gyakorlataikat, tanulnak egymástól és két fő célkitűzés mentén dolgoznak: 1. pontos adatokat gyűjtenek a saját városuk hajléktalanságáról, 2. megpróbálják valóban felszámolni a hajléktalanságot a Lakhatás elsőként modell alapján.

  2. ábra: Szoba egy hajléktalanszállón Nápolyban (Olaszország)

Mérni = tudni

A hajléktalanságnak nincs univerzális meghatározása, és a definíció hiánya szintén a probléma része. Míg a hajléktalan személy általános képét az utcákon élő ember jellemzi, sok hajléktalan barátainál vagy rokonainál, autóban vagy nem megfelelő körülmények között tölti az éjszakát. A hajléktalanok gyakran nem akarnak látszani. Amikor az egyik liègei átmeneti szállót meglátogattuk, annak vezetője elmagyarázta: „Azok az emberek, akik hozzánk bejönnek egy étkezésre vagy egy északára, álnéven is megtehetik ezt. Csak arra kérjük őket, hogy ugyan azt az álnevet használják az egész szezonban.” Patricia Vanderbauwhede, aki Gent Lakásügyi osztályán dolgozik és a ROOF projektvezetője, biztos abban, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos pontos adatgyűjtés kritikus lépés a probléma megoldása felé. „Nagyon kényelmes a város számára azt gondolni, hogy a számok kisebbek, mint valójában. Együtt kell dolgoznunk annak érdekében, hogy felfedjük a valós számokat és ezzel a probléma láthatóvá váljon.”

Noha a számadatok összegyűjtése és összehasonlítása nehéz, a tanulmányok azt mutatják, hogy Európában évente több mint 4 millió embert érint a hajléktalanság. "Valós változást csak egy válság - tényleges vagy érzékelhető – eredményez." - mondta Milton Friedman. És a hajléktalanság esetében nyilvánvaló, hogy többszörös válságban vagyunk: a globális pénzügyi válság magasabb szegénységi szintet eredményezett; a mai lakásválság miatt a lakáspiac a legsebezhetőbb személyek számára rendkívül elérhetetlenné válik, az európai migránsválságban pedig a bevándorlók számára (például finanszírozás hiánya, nyelvi akadályok, kulturális különbségek, mentális, egészségügyi problémák) miatt okoz nehézségeket a megfizethető lakhatás megszerzése.

  3. ábra: Utcai művészet a nápolyi Sanità környéken (Olaszország)

A lakhatás emberi jog, nem jutalom

A ROOF projekt természetesen nem áll meg a probléma megértésénél, hanem innovatív lakhatási megoldásokat keres, és mindenekelőtt a „Lakhatást először” megközelítés lehetőségeit tárja fel. Ennek oka, hogy megvizsgálták az egyetlen európai országot, amely pozitív tendenciákat mutat a hajléktalanság terén. Az egyetlen országot, amely hosszú és sikeres tapasztalattal rendelkezik a „Lakhatást először” megközelítés területén. A korábbi, megszokott megoldás egy lépcsőzetes modellen alapul, ahol az embereknek több lépést kell megtenniük, mielőtt lakáshoz juthatnak, például azzal, hogy először ki kell gyógyulniuk függőségeikből. A „Lakhatást először” megközelítés első lépése, hogy lakást biztosítunk, mivel csak ezután tudnak az érintett személyek más problémáikkal is foglalkozni, a választás szabadságával és rugalmasságával. Ez a megközelítés a lakhatást mint emberi jogot helyezi el, nem pedig mint valamiféle jutalmat. Az átmeneti megoldások a lakhatásban gyakran sikertelenek az összetett szükségletekkel küzdő emberek számára. Három fiatal felnőttel találkoztam Glasgowban, a Queens Cross lakásszövetkezetben a tanulmányút során. „Nagyon könnyen befolyásolható vagyok” - osztotta meg velem egyikük -, „ha visszamennék egy intézménybe vagy átmeneti lakhatási megoldásba, a más hasonló problémájú emberekkel való együttélés valószínűleg azt jelentené számomra, hogy visszatértek a drogokhoz, elveszíteném a munkámat ... szükségem volt saját térre, hogy felépítsem az életem, a sajátom.” Ez a három fiatal felnőtt ma kicsi, de önálló lakásokban él, és szükség esetén 24/7 támogatást kap a lakásszövetségtől.

4. ábra: Tanulmányút Glasgowba (Skócia)

Az URBACT program tökéletes ehhez a projekthez: lehetővé teszi a tanulást és a tapasztalatcserét nemzetközi és helyi szinten egyaránt, kapacitásépítést biztosít, útmutatást ad a helyi érintettekkel közösen elkészítendő helyi cselekvési tervhez, emellett ösztönöz a kommunikációra, a megszerzett tudás közkinccsé tételére. Ez a négy szempont nagyszerű lehetőséget ad a városoknak a cselekvésre. „Az URBACT minden város számára lehetővé teszi, hogy rávilágítson egy kívánt témára, felvegye azt politikai napirendjére és saját polgárai figyelmébe ajánlja” - mondja Ariana Tabaku, Gent koordinációs csoportjából. "Minden városnak ki kellene használnia ezt stratégiai lehetőséget."

5. ábra: Eoin O'Sullivan professzor (Trinity Főiskola, Dublin) beszédet mond a ROOF induló ülésén

A ROOF hálózat elkötelezett amellett, hogy befolyásolja az európai stratégiákat a hajléktalanság témájában. Európának nincs külön hajléktalansággal kapcsolatos szakpolitikája. Az októberi nápolyi kezdő találkozó során Eoin O’Sullivan professzor beszélt a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendről, amelynek egyik célja a hajléktalanság funkcionális nullára csökkentése (vagyis, hogy a hajléktalanság ritka, rövid és nem ismétlődő jelenség legyen). Kilenc város cselekvési tervei és kis léptékű megoldásai a következő két évben szolgálhatják a hajléktalanság felszámolására irányuló ambiciózus célt.

Írta: Liat Rogel

Eredeti cikk: https://urbact.eu/9-european-cities-acting-together-end-homelessness-ambitious-hell-yes