Hangoljunk be a társadalmi változásokra

Sandra Rainero, az URBACT ONSTAGE Transzfer Hálózat szakértője megosztja tapasztalatait l’Hospitalet de Llobregat (ES), Grigny (FR), Adelfia (IT) és Aarhus (DK) kezdeményezéseivel kapcsolatban.

Kevés dolgot fogadtak olyan lelkesen a spanyol l’Hospitalet de Llobregat nevű város lakói, mint a Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjén a Banda Provençan együttest. A fesztivál során a zenekar a katalán örökséget képviselte. A csapat francia kürtöse a 18 éves, kínai származású Wang Wei, aki 9 éves korában került a városba, ahol beíratták a helyi iskolába járt, de később csatlakozott a Városi Zenei és Művészeti Iskola (MMCA) Tandem nevezetű programjához.

Nem a zeneiskolák szoktak befogadó iskolákká válni…

A konzervatóriumokat és egyéb zeneiskolákat valóban általában olyan gyerekek látogatják, akik vagy jó társadalmi és kulturális hátterű családból származnak és képesek kifizetni a tandíjat, vagy tehetségüknek és kitartó szorgalmuknak köszönhetően a zeneelméletben és a hangszeres tudásban is kimagasló eredményt mutatnak fel. A város egyik zeneiskolája azonban hosszú utat tett meg afelé, hogy aláássa ezt a sztereotípiát. Ez az iskola tágra nyitotta kapuit mindenki számára, amivel URBACT Jó Gyakorlattá vált, és ma már az ONSTAGE transzfer hálózat keretében más városok is e gyakorlat átvételére törekszenek.

Város és oktatás: a sokrétű és összetett kapcsolat

A városok szerepe a formális oktatás szervezésében általában alárendelt, ezért amikor egy város oktatási programokkal kezd foglalkozni – bármilyen szinten vagy témában –, ez komoly politikai állásfoglalásnak számít. Ha ehhez hozzátesszük a kultúraközvetítés területét, akkor méginkább igaz ez. Ahogy az amerikai szociológus, Christian Smith mondja, a kultúra a társadalmi rendszerek értelmének és struktúrájának megformálására irányuló humán kapacitások eredőjeként jön létre.

E humán kapacitásokra alapoz az URBACT ONSTAGE projekt, amely a zenét és az előadóművészeteket arra használja, hogy a város lakosait ún. „kulturális és művészeti készségekkel” ruházza fel.

A periférián élve, de szívből zenélve

L’Hospitalet (népesség kb. 250,000) and Grigny (kb. 28,500) lakói azok, akik Spanyolország és Franciaország nagy urbánus központjainak – konkrétan: Barcelona és Párizs – perifériáján élnek. Mindkét város a közelmúltig kis, névtelen elővárosnak számított. A mintegy 340,000 lakosú Gellerup-ot mintha egy világ választaná el Aarhus nagyvárosi nyüzsgésétől, bár 2017-ben Európa Kulturális Fővárosa címet kapott.

E városokban az idegen beköltözők aránya mindenhol eléri az egyharmadot (Gellerup-ban 90%!), így az idők során erre a helyzetre reagálva a zeneiskolák is változtattak hozzáállásukon. Korábbi elit státuszukat feladva lehetőséget kínálnak arra, hogy a zenetanulás ürügyén a kulturális hátterük, etnikumuk, másságuk miatt sérülékeny gyerekek számára lehetőségeket kínáljak a beilleszkedésre, a fejlődésre.

A konzervatórium igazgatója, Edgar Solmi emlékeztet arra, hogy néhány évvel ezelőtt közvetlenül a Déli Nagy Párizs régió vezetése kereste fel a Grigny zeneiskoláját a La Grande Borne (Nagy Határ) szociális lakónegyedében elkövetett erőszak után, és ’zenei’ segítséget kért a társadalmi nyugtalanságok kezeléséhez. A Konzervatórium ezért fontos szerepet játszik az önkormányzat stratégiájában: Grigny-t gyakran a béke városának nevezik, új azonosulási pontot és jobb lehetőségeket kínálva az ott élőknek.

Aarhus városa jelentős nagyságú pénzügyi forrást fektetett be Gellerup megújításába: közösségi tereket hoztak létre és az önkormányzat egy jelentős részlegét áthelyezték a város ezen részébe. A Musikskole tevékenységei így egy szélesebb politikai és városi stratégiába illeszkednek.

l’Hospitalet zeneiskoláka, az EMMCA tevékenysége 2005-ben kezdődött, de körülbelül tíz évvel később az iskola átköltözött a saját székhelyére a Gornal kerület városrehabilitációs projektjének részeként. A jelentős roma közösségnek is otthont adó városrész problematikája közismert volt. Ennek a várospolitikának az oktatási célkitűzése megelőzte a tényleges iskolaépítést, és sok idő, valamint kapcsolatteremtési munka kellett ahhoz, hogy az iskola értékeit mindenki felismerje.

Az iskola ’ősbűnének’ enyhítése zenével

Az iskola görög etimológiáját tekintve, a skholḗ „pihenőhelyet” jelent, a test és az elme gyakorlására szolgáló helyet. Az elmúlt évezredben ez a mesterséges elválasztás a test és az elme között továbbra is fennáll, megnehezítve a beilleszkedést azoknak, akik (sokszínűségük, háttérük, tanulási vagy viselkedési problémáik miatt) nem felelnek meg az előírásoknak. Tehát az emberi önkifejezés, a művészetek, amelyek magukban foglalják a test és az elme egyidejű használatát, például a zene vagy az előadóművészet, továbbra is Hamupipőke témák a „rendes” iskolákban – vagy kizárólag a speciális (és gyakran még inkább exkluzív) oktatásban találjuk meg.

Az EMMCA tétje a középiskolai tandem program elindításával az volt, hogy a zenét, a táncot vagy a színházat beillesszék a tantervbe, de az is, hogy ugyanazon a szinten tanítsák őket, és ugyanolyan mértékben értékeljék őket, mint más tantárgyakat.

„Ha a matematikát és az angol nyelvet lehet csoportban tanítani, akkor a zenét miért ne?” Az oktatási cél nem a szokásos művészi teljesítményszint elérése (bár ez egyébként elég gyakran megtörténik), hanem inkább a jólét és a biztonság megteremtése a csoportban, amely elősegíti a tanulás képességét.

Aarhusban a Musikskole tapasztalatai felfedték annak korlátait is. A zenetanárok évek óta tartó „behatolásai” ellenére a zenei nevelés a „való élettől” különálló világ maradt a hallgatók számára, mivel az egyéb szaktanárok nem tudnak kapcsolódni a zenei képzéshez.

A pénzügyi források csökkenésével a közelmúltban a hangsúly a tanárok számára a zenei tevékenységek folytatásához szükséges készségek megteremtésére összpontosult. Az új megközelítés a zeneoktatás és a társadalmi készségfejlesztés kombinálása, az esztétikai didaktika (dalok, tevékenységek és módszerek) beépítése az iskola napi rutinjába. A hagyományos dán dalokkal készített online animációk projektje szintén ebben az irányban halad.

Andrea Gargiulo, a MusicaInGioco zenésze évek óta foglalkozik fogyatékossággal élő gyermekekkel kapcsolatos viselkedési kérdésekkel Adelfia és a Puglia régió településein. „Retikuláris didaktika” elnevezésű módszertani megközelítésével kodifikálta a használt gyakorlatot és a multidiszciplináris technikákat, amelyet az olasz oktatási minisztérium elismert.

„Sokat foglalkoztam Suleyman-nal (fiktív név), egy siket fiúval, aki beszélni is képtelen volt, mert az országában, Albániában sok időt töltött az árvaházban anélkül, hogy megfelelő ellátást kapott volna” - emlékszik vissza Gargiulo. „Bár beszélni nem tudott, énekelni viszont igen! Sikerült kifejlesztenie egy saját módszert: kezét a hangszórón tartva képes volt hangnemben maradni, sőt akár zongorán jazzt improvizálni.”

A zenei oktatás befogadó megközelítésének másik erőssége az, hogy nem-formális, tapasztalati és induktív oktatási megközelítésekből merítenek. Az EMMCA és Adelfia tapasztalatai alapján ezek a módszerek rugalmasabbak és inkluzívabbak, mivel elmozdulnak a hiba-teljesítmény-értékelési paradigmától. Céljuk a személyes és társadalmi képessé-tétel, nem pedig a teljesítmény, ezért mély társadalmi és terápiás értékkel bírnak.

Lassú, de elkerülhetetlen elismerés

Az EMMCA zenei oktatása Wang Weit a város zenei életének fontos szereplőjévé tette, és mindezek mellett elősegítette számára az oktatásban való részvételt, a helyi nyelv megtanulását és az aktív állampolgárrá válást, amelyet a helyi közösség elismerésben részesített a fesztivál során is.

Amikor Suleyman örökbefogadó anyja először látta, hogyan énekel és játszik a gyermek, az öröm könnyei folytak arcán. Meg volt győződve arról, hogy fia soha nem lehet zenész, ehelyett azt látta, hogy milyen hihetetlen egyszerűséggel és tehetséggel képes erre.

L'Hospitalet és Adelfia eseteiben elvégzett idegtudományi és tényalapú kutatások bebizonyították, hogy a zene és a tánc pozitív hatással van az agyra, aktiválja az idegi kapcsolatokat és a logikai képességeket, javítva a társadalmi, viselkedési és matematikai készségeket. Ennek ellenére a zene és az előadóművészet bevezetése az általános oktatási rendszerbe (mint például az EMMCA Tandem programjai és a Music’n’play) nem történik meg egyik napról a másikra, és a rendszer nem mindig üdvözli ezeket a kezdeményezéseket. Bevezetésének példái megmutatták, továbbra milyen nehéz is megváltoztatni a formális oktatási rendszert.

Az előadóművészeti oktatás egyik örök kérdése annak költségeivel kapcsolatos. Az EMMCA esetében a katalán kormány, Grigny-nél a Grand Paris South felelős intézménye, a Music’n Play esetében pedig Puglia régió támogatja ezeket a kezdeményezéseket, magánadományozók segítségét is igénybe véve. Az integrált politika és a bevált gyakorlatok területi és vertikális összehangolása ezért továbbra is alapvető fontosságú fenntarthatóságuk szempontjából. Az a kulturális, oktatási, szociálpolitikai kérdésekről folytatott párbeszéd, amelyet az ONSTAGE Transzfer hálózat munkájában látunk, ösztönzi ezeket az iskolákat, hogy aktívan tervezzenek a társadalmi változásokért.

Írta: Sandra Rainero

Eredeti cikk: https://urbact.eu/instruments-social-change