Mit tesz a közlekedés a közterületeinkkel, és mi köze ennek a városlakók igényeihez?

Nem újdonság az a hír, hogy városaink növekednek. Számokra fordítva a dolgot: az előrejelzések szerint a városokban élő népesség 2050-re 72%-ról 85%-ra növekszik. A városokban a GDP 50%-kal gyorsabban növekedett, illetve 7%-kal növekedett a munkahelyek száma más területekkel összehasonlítva, ahol ezek a számok stagnáltak az elmúlt években. Számos városban új lakóövezeteket, vállalkozási zónákat vagy vegyes felhasználású övezeteket jelölnek ki. A visszapillantó tükörbe nézve látjuk, hogy a növekedés nem most kezdődött, a jövőbeli előrejelzésekben bemutatott adatok az elmúlt évtizedek állandó növekedési trendjein alapulnak.

Az sem újdonság, hogy városainkban növekszik a forgalom. És ez csak a logikus következménye a népesség növekedésének, a vállalkozások virágzásának és az új építkezéseknek – a több ember, a több lehetőség növeli a forgalmi igényeket. A növekvő forgalmi számadatoknak megfelelően a városok reagáltak az igényekre: az elmúlt mintegy öt évtizedben igyekeztek elegendő helyet a forgalom szolgálatába állítani. A legelterjedtebb megoldások a legelterjedtebb közlekedési módot követik, amely a közelmúltban és jelenleg is az autóforgalom.

Ezeknek a fejleményeknek a következménye, hogy egyre több helyet adtunk át a motoros forgalom – az autók – számára. A városfejlesztők a közterület legnagyobb részét az autóforgalom befogadására áldozták, legyenek azok utak vagy parkolók. A forgalomtervezés döntő paradigmája az volt, hogy előre jelezze a jövőbeli forgalmi adatokat és felkészüljön a forgalom folyamatos növekedésére azáltal, hogy olyan infrastruktúrát épít, amely képes kielégíteni ezeket az igényeket. Következésképpen egyre több nyilvános helyet használunk a motorizált közlekedés céljaira, elsősorban az autók számára, ami egyidejűleg folyamatosan növeli az autóhasználat vonzerejét, tovább generálva a forgalmat. Ezzel olyan önmagát gerjesztő folyamatot hoztunk létre, amely a közterületeket folyamatosan a forgalom szolgálatába állítja.

Ennek eredményeként a közterület nagy részét a motorizált közlekedés kiszolgálására használjuk. Az utak, a parkolóhelyek és az egyéb közlekedési infrastruktúra-elemek a motoros járművekhez alakítják városaink képét. A nyilvános tér egyéb felhasználási formái, mint például az emberi találkozások, a sétálás vagy a kerékpározás inkább kivétel a nyilvános tér átlagos használatában. Természetesen – és szerencsére – néhány város demonstrálja, hogyan nézhet ki egy merőben más köztérhasználat, például a dán Koppenhága, a spanyol Vitoria-Gasteiz vagy az olasz Bolzano. Ezek a városok és további bevált gyakorlati példák jó okot adnak a városaink nyilvános térének újratervezéséhez és újraosztásához.

Könnyű a megoldás? Városaink növekedésének, a forgalom természetének vizsgálata, az elmúlt évtizedek rutinjának megértése azt a benyomást keltheti, hogy mind a kihívást, mind a megoldást azonosítottuk. Valójában azonban városaink valósága sokkal diverzebb és összetettebb, semhogy mindenki számára egységes megoldást lehessen alkalmazni.

A különbségek a növekedés természetével kezdődnek, például egyes népességcsoportokra bontva, szembenézve csökkenő népességgel, megbirkózva különféle szektorok, érdekcsoportok, így az ipar, a vállalkozások, a kiskereskedők, az idegenforgalom, a gyermekek, az idősek, a nemek közötti esélyegyenlőség, az oktatás, a sport, a szabadidős tevékenységek, az ökoszisztémák és más szereplők igényeivel.

Példa Aradról: forgalommal terhelt utcák és gyalogos megoldások

A Space4People megközelítés. Hálózatunk a legnagyobb „felhasználó” – a közlekedés – szempontjából közelíti meg a nyilvános térhasználat kihívását. Arra törekszünk, hogy a közterület méltányosabb és értékesebb használata valósuljon meg a városok, valamint az érdekelt felek és a lakosok javára; arra törekszünk, hogy mindez hozzájáruljon az élhetőbb városok általános céljához, ahol az emberek állnak a jövőbeni fejlesztések középpontjában.

Ezzel a közterületek jelenlegi „dehumanizált” használatát hozzuk fókuszba, ami inkább a gépjárműforgalomra van tekintettel, mint a városban élő emberek szükségleteire. A városi közlekedéshez kapcsolódó számos szempont közül három területre összpontosítunk, ahol a legtöbb potenciált látjuk, mivel nagy hatékonysággal rendelkeznek, illetve eddig elhanyagolták vagy kihasználták ezeket. Főbb területeink tehát:

1. Gyaloglás: a gyalogos közlekedést szolgáló közterületeket minőségének, mennyiségének és elérésének javítása
2. Parkolás: a nyilvános tér használatának hatékonyabbá tétele érdekében a parkolásirányítási rendszerek fejlesztése, a parkolóhelyek átalakítása értékesebb közterülethasználatok számára, illetve a parkolási lehetőségek tudatos tervezése, amely kulcsa az egyéb közlekedési módok választásának.
3. Intermodális csomópontok: a felhasználói élmény javítása kiemelt közlekedési helyszíneken, tömegközlekedési csomópontokon, illetve ezek felhasználása a közlekedési funkciók és egyéb funkciók egyesítésével városközpont-képzésre.

A projekt fő üzenete, hogy a szűkösen rendelkezésre álló közterületeket a lehető legjobban, leghatékonyabban kell felhasználnunk. Célunk, hogy élhetőbb közlekedési környezetet teremtsünk, elsősorban azzal, hogy lehetővé tesszük az aktív közlekedésre váltást, és ezzel csökkentjük a közlekedés helyigényét. Ez válasz a folyamatosan növekvő közlekedési infrastruktúra-igényre, és elmozdulás a városlakók valós szükségleteinek jobb figyelembevétele felé. A Space4People projekt következetesen diverz felhasználói perspektívákat és az érintettek élményeit helyezi a középpontba, ami legalább két kihívást jelent. Egyfelől az alulreprezentált népességcsoportokat – időseket, gyerekeket, fiatal nőket ­– is be kell emelni a döntéshozásba. Másfelől kezelnünk kell az egyes érintettek nézeteiben rejlő ellentmondásokat, konfliktusokat.

E hozzáállás mellet könnyű érvelni. Hogy Jane Jacobstól idézzünk: „Városainknak megvan a kapacitása ahhoz, hogy mindenkit kiszolgáljanak, de csak akkor és úgy, ha létrehozásukban, kialakításukban mindenki részt vesz. (Jane Jacobs 1916- 2016, amerikai-kanadai újságíró, író, aktivista.)

ULG találkozó Serres-ben (EL)

Az egyéni érzékelésnek kulcsfontosságú szerepe lehet a jobb tervezésben, abban, hogy megértsük egymást, és elkerüljük a jó szándékú, de mégis elégtelen megoldásokat. A következő példa Lipcséből azt mutatja meg, hogy miként kell érzékeléssel dolgoznunk: látszik, hogy az egyes szereplők valós véleménye jelentősen eltérhet a feltételezett véleményektől.

Source: Socialdata

A Space4People keretein belül 10 várossal és azok különféle kihívásaival dolgozunk:

• Hogyan fejleszthetjük a belvárosi területhez kapcsolódó fenntartható modális lehetőségeket a kibocsátás csökkentése és közterületek minőségének növelése érdekében Bielefeldben (Németország)?
• Hogyan lehet kielégíteni egy nagy és szétszórt önkormányzat területén több, egyidejűleg jelentkező szükségletet: elősegíteni a gyalogos közlekedést, javítani a hozzáférést a helyi lakosság és az idegenforgalom számára Guía de Isora-ban (ES)?
• Hogyan lehet kielégíteni a lakosság és a turizmus igényeit, javítani a közterületi élményt és a topográfiából adódó kihívásokat Nazaréban (PT)?
• Hogyan lehet vonzó nyilvános tereket tervezni és egyben az állampolgári tudatosságot is erősíteni egy fogyatkozó lakosságú városban, határon átnyúló ikervárosi helyzettel és a történelmi emlékművek védelmének kihívásával Valgában (EE)?
• Hogyan lehet kezelni a meglévő parkolóhelyek túlhasználatát és az autóforgalom dominanciáját a belvárosban, és egyben több gyalogos teret biztosítani az embereknek Aradon (RO)?
• Hogyan mozdíthatjuk elő a belváros vonzerejének növekedését, miközben csúcsidőben hatalmas a forgalom, az érdekelt felek eltérő képet alkotnak, és hogyan lehet legyőzni Saint-Germain-en-Laye (FR) természetes és mesterséges megosztottságát?
• Hogyan lehet kiszolgálni valamennyi lakossági csoport igényeit a gyalogos infrastruktúra tekintetében, és vonzóvá tenni egyes közterületeket az azokon folyó legkülönfélébb használatok ellenére Serres-ben (EL)?
• Hogyan lehet megoldani azt a kihívást, hogy a lakóterületeken nincs az igényeknek megfelelő mennyiségű parkolóhely, ami a közterületek használatában visszaélésekhez vezet, illetve mit lehet tenni a belváros kiemelt pontjain jelentkező parkolási igényekkel Panevėžys-ban (LT)?
• Hogyan lehet megoldani a nyilvános tér használatának a közlekedési módok és az egyéb felhasználási formák között kialakuló konfliktusait Turku (FI) központi területén és jó gyalogos összeköttetést teremteni a fő természetes és mesterséges akadályokon keresztül?
• Hogyan lehetne javítani a gyalogos közlekedés körülményeit a magánforgalom és az utolsó mérföldes szállítások konfliktusában, az emberek azon vélekedése mellett, hogy a gyaloglás kellemetlen és nem biztonságos Badalonában (ES)?

Serres (EL) példája az utak újratervezésére

A megismert kihívások tükrében a projekt városai arra törekszenek, hogy minden egyes helyzetre válaszokat találjunk tudásunk és tapasztalataink megosztásával, illetve más városok gyakorlatainak vizsgálatával. A közös munka jól működik, és egyes megoldások máris körvonalazódnak. Arad előállt ötletekkel Panevėžys magas lakósűrűségű területei parkolási gondjainak enyhítésére, és Bielefeld is bemutatott egy olyan gyalogos infrastruktúra tervet, amely talán Serres számára is adaptálható. Izgatottan merülünk alá a kihívásokba és próbálunk minél jobb közterületeket tervezni az emberek számára.

Írta: Claus Kollinger

Eredeti cikk: https://urbact.eu/how-transport-adds-public-space-meeting-people%E2%80%99s-needs