Migráns válság – mi újat tanulhatnak a városok a szolgáltatás-tervezésről?

Hát erről volt szó a szicíliai Siracusa-ban a Szociális Innováció Európában (Social Innovation Europe) című konferencián. Az Európa frontvonalán rendezett találkozó révén megláthattuk, hogy mi történik, és meghallhattuk, hogy milyen tanulság származik az itteni tapasztalatokból. Az érdekelt leginkább, hogy a szociális innováció milyen formái alakultak ki az új igények mentén.

Ez a cikk a szolgáltatások néhány új példáját mutatja be. Elemzi azt is, hogy mit fejez ki az új szolgáltatás-tervezési dinamika. Végül megemlítjük Ezio Manzini felhívását a migránsokról szóló új narratíva szükségességéről, összefüggésben a szolgáltatás művészeti nézőpontból történő fejlesztésével.

Hogyan lehet megválaszolni a negatív véleményeket?

Európában manapság a migrációról szinte állandóan negatív értelemben van szó. A terrorizmustól való félelem, az iszlám-fóbia és a globális pénzügyi válság – mindez aggodalommal terheli a vitákat. A tények már nem kapnak helyet a vita során. Olyan tény, mint az, hogy néhány európai ország a demográfiai változások miatt már bevándorlásra szorul, hogy mozgásban tartsa a gazdaságot. Az EU előrejelzések szerint például Németország népességszáma 81,3 millióról 70,8 millióra csökken 2060-ra, ha nincs bevándorlás. Lengyelország lakos száma ugyanebben az időszakban közel 14 %-kal csökken.

A tények ellenére fokozódik a félelem. Ezek a félelmek gyakran előítéletre és híresztelésre épülnek, nem tényekre. Alattomos probléma ez, különösen, mivel a média is főleg migránsellenes hangvételű.

Amadora, Lisszabon egyik elővárosa próbál szembeszállni a rémhírterjesztéssel. Amadora a Fogadó Városok (Arrival Cities) hálózat vezető partnere. Új módon próbálja kezelni a migránsellenes rémhíreket és gondoskodik arról, hogy lakói a valós tényeket ismerjék meg. Ne tápláld a rémhíreket – ez a kommunikációs kampány jelmondata, amely az egyik középiskolából indult. Célja, hogy megküzdjön az alaptalan negatív hírekkel, hiszen a város lakosságának 10 %-a Lusophone-afrikai származású. Az iskolai teljesítményükről és szokásaikról való alaptalan feltételezések nagymértékben hátráltatták integrálódásukat.

A kampány kísérleti fázisa során a Seomara da Costa Primo középiskola 60 tanulóját vonták be és képezték ki „rémhír-ellenes ügynökké”. Ezek a diákok tényekkel felvértezve, megfelelően kiképezve szálltak szembe minden rémhírrel, amint az felmerült, és a kampány már az egész városra kiterjedt.

Hogyan segíthetjük a közszolgáltatás elérhetőségét?

Az újonnan érkezőket tájékoztatni kell az ellátási lehetőségekről. Kevés pénzük van, alig ismerik a fogadó ország nyelvét, és más a kultúrájuk. Emiatt a fogadó városok frontvonalon levő ellátó szervezeteinek rengeteg idejét foglalják le. A közvetlen tájékoztatás hatékony módja mindenkinek érdeke.

Ezért tehát a migránsok tájékoztatása innovatív módszereket igényel. A terepmunka talán legismertebb eszköze a Mobilearn, egy eredetileg Svédországban kifejlesztett webes megoldás. Szociális vállalkozásként indították el közvetlen migrációs tapasztalattal rendelkező emberek, és már Európa más részein is elterjedt. A menekültek között széles körben elterjedt okos telefon révén a Mobilearn életmentő útikalauz különféle nyelveken.

A Mobilearn rendszert sokszorosan kiértékelték, és kialakítottak egy jelentős adatbázist az önkormányzatok idő és pénz megtakarításaiból. A szolgáltatás pozitív társadalmi hatása is jelentős. Hasonló rendszert alkalmaznak más városok is az újonnan érkezőknek szóló ’welcome’ szolgáltatással. Drezda, ahol szintén voltak migránsellenes tüntetések, szintén alkalmazott welcome-applikációt az újonnan jöttek számára 2015-ben. A migránsok ennek segítségével regisztrálhatnak egészségügyi és más szolgáltatásokra. 

Mi ebből a szolgáltatási igényre vonatkozó tanulság? Először is a mobiltelefon jelentőségét húzza alá. A migránsok, akik alig valamivel érkeznek meg, vagy rendelkeznek mobil telefonnal, vagy ez az egyik legelső vásárlásuk. Érzékelhető az is, hogy a szemtől szembe történő szolgáltatás helyett vagy mellett fokozatosan hódít teret az állandóan működő online szolgáltatás. Ez a trend biztosan folytatódik.

Milyen lakás-megoldások jöhetnek szóba?

Európa sok városában nagy a megfizethető lakások hiánya, ezért ez az EU Városi Agenda egyik prioritása.

Az újonnan jöttek számára a lakás nyilván prioritás, de a jelen helyzetben kielégítése nehéz. A probléma talán Németországban a legélesebb. A Robert Bosch Alapítvány beszámolója szerint mintegy 125 ezer új lakásra volna szükség.  Sokféle kezdeményezés született a megoldásra. Volt szó átmeneti szállásról, közös lakásra vonatkozó kísérletekről és még a felhagyott kelet-németországi lakótelepek újrahasznosításáról is.

Az ICT ezen a téren is fő szerepet játszik. A Refugees Welcome – ’Airbnb for refugees’-nak titulált – honlap összehozza a lakáskeresőket a potenciális házigazdákkal. Európa nagy részén és Kanadában is működik, már több mint 600 menekült számára hozott megoldást.

Hasonló módon működik az Egyesült Királyságban a „megosztott életterek”, Shared Lives modell. Célja, hogy a sérülékeny emberek számára közösségben élés lehetőségéről gondoskodjon: összehozza a befogadó családokat és a lakást kereső egyéneket. Az eredetileg az egészségügyi dimenzióra fókuszáló rendszer alkalmazható az újonnan érkező migránsok számára is.

Hogyan gondoskodjunk oktatásról és foglalkoztatásról?

Az EU-ba érkező migránsok nagy része fiatal, kevesebb, mint 34 éves. 2015-ben 88.700 volt az egyedül érkező gyerekek száma. Nagy részük oktatása félbeszakadt. Az Európába érkező fiatal szírek 25-%-a iskolás volt, mielőtt életük felfordult. Az ilyen fiatal emberek tanulási igénye ismét a városok nagy kihívása.

Az Európába érkező migránsok tanulási nehézségeiről széleskörűek a tapasztalatok. Nem ismerik az ország nyelvét, ezért nem tudnak bekapcsolódni az oktatási rendszerbe. A minősítések nem egyenértékűek, de a migránsok úgyis minden nélkül érkeznek, a bizonyítványuk nincsen náluk.

Németországban a Kiron tanulási központok révén innovatív módon kapcsolódhatnak a menekültek az ország felsőoktatási rendszerébe. A Kiron összeköttetésben van a felsőoktatás intézményeivel, és online tanulási programokat kínál a „Masszív online szabadegyetemi kurzusok” (Massive Open Online Clourses MOOCs) és nyelvtanulási módszerek, mint a Babbel segítségével. A Kiron mintegy 500 ezer Eurós pénzalapjával közel 500 ösztöndíjat biztosít. Fogadtatása igen pozitív, ezért széles körben terjed.

A felnőttek gyorsan szeretnének álláshoz jutni, ezért számukra nem prioritás az oktatás. Munkaerő-piaci értéket jelentő készség megszerzése és bizonyítása már nehezebb. Azok számára, akiknek van szakmájuk, de nincsen erről papírjuk és nincs munkagyakorlat a fogadó országban, a fokozatosan teret hódító mikro-bizonyítványok rendszere nyújthat segítséget. Ez jelzi, hogy a vállalatoknál egyre nagyobb szükség van az alkalmazottak vagy munkába állók tényleges, specifikus szakértelmének megismerésére, az álláshirdetésben közölt feltételeknek megfelelően. Jó példa erre a csatolt ajánlások térhódítása, a ’szakértelem technológiája’ ahogyan Beth Novack nevezi.

A magas és piacképes szakértelemmel rendelkező menekültek számára több speciális segítség adódik. Az egyik a skóciai Bridges (hidak) projekt keretében készült Menekült Doktor Program. A jól képzett menekült orvosok számára nyújt rövid úton állást a Skóciai Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnál. A program fogorvosok és gyógyszerészek számára is nyitva van.

Milyen következtetés adódik ebből a korai, intenzív gyakorlatból?   

Túl korán van még következtetést levonni az európai városoknak a migránsok igényeit szolgáló kezdeményezéseiből. A kép sokrétű és zavaros, ezért veszélyes általános megállapítást tenni. De hát… néhány korai visszajelzés alapján álljon itt néhány nagyon korai, lehetséges megállapítás a kormányzási modellekről.  

A migránsok érkezése új-típusú szolgáltatások iránti igényt generál   

A cikkben bemutatott újfajta szolgáltatások főként az újonnan érkezettek számára alakultak ki. Olyan igényt fejeznek azonban ki, amilyen már korábban is megjelent városainkban. Ilyenek:

• Szembe kell szállni a társadalom legsérülékenyebb csoportjait érintő, fokozódó, alattomos híresztelésekkel. (Olyan gondolkodók, mint Julia Unwin, írtak már arról, hogy a szegényeket egyre gyakrabban okolják amiatt, hogy nehéz helyzetbe kerültek.)
• Szükség van az ingyenes, bármikor (a nap 24 órájában, a hét minden napján) hozzáférhető felsőoktatási programok széles körű kiterjesztésére.
• Fontos kihívás a megfizethető lakás biztosítása és főleg a leghátrányosabb helyzetű emberek támogatott lakással való ellátása.

A migráns válság léptéke olyan közösségi megoldásokat hívott létre, amelyeket a hagyományos támogatási eszközökkel nemigen sikerült megvalósítani.

Miközben a nemzeti kormányok tépelődtek, a városi közigazgatás mosta kezeit, az egyszerű állampolgárok Európa szerte felvállalták, hogy betöltik az űrt és segítséget nyújtanak az Európába újonnan érkezőknek. Előfordul azonban az is, hogy az intézményes támogatási modellek keretében próbálják segíteni az alulról építkező mozgalmakat, amelyeket gyakran nem hivatásos önkéntesek koordinálnak. Ilyen például a görögországi  OptionsFoodLab, ahol különféle étellel kapcsolatos tevékenységeket támogatnak, és összehozzák a menekülteket és a helyi lakosságot. Mivel azonban Görögországban a szociális vállalkozások számára nemigen van terep, a kísérlet nehezen halad előre.

Nehéz időket élünk és egyre kevesebb a pénz. Viszont éppen ez az az idő, amikor kreativitásra, energiára és szociális innovációra van szükség – szerény pénzügyi támogatás is tudja induláskor olajozni a kereket.

És végül…

Siracusában, a szociális innovációról szóló rendezvényen Ezio Manzini, a Milanói Műegyetem és a Londoni Művészeti Egyetem tanára nagyhatású bevezető előadást tartott a fentiekben említett kérdésekről. Művészeti szempontból taglalta, hogy meg kell változtatni a migránsokról való közbeszédet, hogy emberközpontú megközelítésre van szükség. A ma már előítélettel terhelt megnevezés helyett inkább a „költöző emberek” kifejezést lehetne használni. A szolgáltatás tervezés új paradigmáját is javasolta, amely más dimenzióra épül – most dolgozik ezen, és érdeklődve várjuk az eredményt.

A magas politika szintjén az EU és a tagállamok keresik a megoldást, mint amilyen például a Törökországgal kötött egyezmény. Eközben a terepen, városainkban gyakorlati megoldások alakulnak. Ezért tódulnak a migránsok a városok felé, ahol támogatásra lelnek és ahol esetleg munkát is találnak.

Az elkövetkező hónapokban egyre több munka és erőforrás irányul annak feltárására, hogy a városaink hogyan tudják elhelyezni és segíteni ezeket a „költöző embereket”. Ez megint csak a hagyományos lexikális módszer, de tükröz valamit a helyzet sürgető voltáról és a tanulás, megoldáskeresés és tapasztalatátadás őszinte szándékáról. Ide tartozik, hogy az EU Városi Agenda prioritást élvező témaként jelölte meg a migránsok integrálását. Másik ilyen a Városi Innovatív Akciók programja, melyben a négy első pályázati felhívás egyike a migránsok integrálása. Továbbá, nemrég zárult le az Európai Szociális Innováció pályázata ugyanebben a témában.

A következő hónapokban beszámolunk ezekről a fejleményekről. Az SIE (Szociális Innováció Európában) rendezvény fő üzenete az, hogy a migrációs válság kihívásai tükrözik mindazt az alapvető problémát, amellyel ebben a viharos időben városaink eleve kénytelenek szembenézni. Lehetnek ezek az innovatív szolgáltatások kialakításának katalizátorai, és kiterjednek az új URBACT hálózatok – mint a CHANGE!, a Boostino és az Interactive Cities – tematikájára.

Az URBACT nemrég közölt egy cikket a menekültek és migránsok befogadásáról európai nézőpontból „The Urban Agenda for Europe: 'Inclusion refugees and migrants' partnership” (Európa Városi Agendája – partnerség a menekültek és migránsok befogadására) címmel.

Benyújtotta: Eddy Adams, 2016 május 26.