Működhet a közösségi kormányzás?

Az úgynevezett „városi közjavak” kollektív kezelése állt a közelmúltban megrendezett URBACT Városfesztivál „Működhet a közösségi irányítás?" (Governing commons, is it even possible) című eseményének középpontjában. Liat Rogel URBACT szakértő beszámolója következik.

A városi közjavak kontextusában a város „olyan platform, amelyet a különböző hátterű és társadalmi helyzetű polgárok egyaránt használnak és alakítanak” - magyarázta Cristijan Iaione, a Civic eState nevű projekt vezető szakértője és a városi köztulajdon szakértője. Ahhoz, hogy ez sikeresen működjön, a közigazgatásnak először is fel kell ismernie az ilyen együttműködésből származó előnyöket. Másodszor, olyan új eszközök és irányelvek bevezetésére van szükség, amelyek lehetővé teszik és megerősítik a városiak részvételét.

Az érintett feleknek, beleértve a nem kormányzati szervezeteket, valamint a hivatalos és nem hivatalos csoportokat is, munkatársakként kell tekinteniük egymásra, egy olyan közös mozgalom részeként, amely a közös javak fejlesztését szolgálja. A közösségi kormányzás megvalósulásához elengedhetetlen a megfelelő irányítási mód megtalálása egy dinamikus, spontán és változékony közösség számára. Lehetséges ez egyáltalán? Biztosíthatja-e egy város a jó közösségi irányítást anélkül, hogy a városi közösségek jellegét háttérbe szorítaná? Többek között ezekkel a kulcsfontosságú kérdésekkel foglalkoztak a Civic eState projekt partnerei, Nápoly, Amszterdam és Gdansk , valamint Torino az UIA – URBACT CO4CITIES hálózat képviselője az URBACT Fesztiválon.

Amszterdam: a közösségi mozgalom elismerése

Nathalie van Loon, Amszterdam közösségi koordinátora szerint a közös munka gyakran a felismeréssel és az identitás kialakulásával kezdődik. „Amszterdamban a közösségi részvételnek régre visszanyúló hagyománya van” – mondta.” A polgári részvétel régóta hozzátartozik a városfejlesztéshez és az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy tiltakozzanak, alternatív megoldásokat javasoljanak, vagy együtt megegyezésre jussanak. Ugyanakkor nem megfelelően elismert a „nép” fogalma, és komolyabb identitásérzet sem alakult ki az érdekeltek között, akik valójában a polgárok. Új narratívát kell kialakítanunk, hogy alkalmazkodjunk egy világméretű mozgalomhoz. Az emberek nem tekintenek saját magukra a mozgalom részeként.”

Az identitástudat kialakításának és a közös beszélgetés elindításának egyik módja egy városi közösségi katalógus létrehozása volt. „Amszterdamban felkértük a művészeket, hogy készítsenek egy városi katalógust a lakosok számára. Szó esik benne az amszterdami közemberek történetéről, a város változásáról, konkrét helyi példákkkal. Most már van egy városlakókból álló hálózatunk és igyekszünk javítani a városrészek helyzetén, de a hangsúly az együttműködésre helyeződik. Nathalie van Loon a „közösségi partnerség” kifejezés beemelését úgy jellemezte, mint az együttműködés javításának módját, a partnerséget elősegítő eszközkészlet kialakításával, valamint annak biztosításával, hogy a mozgalmat minden érdekelt fél elismerje, és hosszútávon fenntartható legyen.

Nápoly: egy város, amely kénytelen újszerűen gondolkodni

A közösségi szintű irányítás sikeresnek bizonyult Nápolyban, ahol az elmúlt évtizedben jelentősen fejlődtek a városi javak kezelésére vonatkozó eszközök és módszerek. A város megosztotta a Civic eState transzferhálózatban szerzett tapasztalatait. Nicola Massella, elmesélte, hogyan került a városvezetés olyan helyzetbe, hogy új eszközöket kelljen kitalálnia. A városlakók és a közösségek visszavették az elhagyott közterületeket, elfoglalva azokat, majd kulturális tevékenységek és szociális szolgáltatások keretében a lakosság rendelkezésére bocsátották őket.

„Az adminisztratív eszközeinket a történtek után fejlesztettük ki” – mondta Nicola Massella. „Közalkalmazottként megértettük, hogy nem tervezhetjük meg egy városrész jövőjét anélkül, hogy együttműködnénk az ott élőkkel. ”

Nápolyban a formális és informális csoportok elismerése alkotmányos értékeken alapul. A közösségnek nyitottnak, társadalmi szempontból befogadónak és diszkriminációtól mentesnek kell lennie. Ha ezek az elvek érvényesülnek, a közigazgatás elismeri az együttműködést, és biztosítja az olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mint a víz, az áram és más megfizethető szolgáltatások. Jelenleg nyolc városrészben nyolc terület működik ilyen módon. Legyen szó parkról vagy tengerpartról, ezeket a helyeket elsősorban kulturális kezdeményezésekre használják a helyi hagyományok megőrzése érdekében. Ezen „immateriális” nyereségek mellett a közösségek szociális infrastruktúrát és szolgáltatásokat is létrehoznak. Ilyenek például a tizenévesek számára kialakított tanuló terek, az idősek számára létrehozott szociális terek vagy a bevándorlóknak nyújtott adminisztratív segítségnyújtás. Ezek a struktúrák viszonylag olcsón hozzáférhetők és hosszú távon megőrzik színvonalukat.

Torinó: kísérletezés és az eszközök tesztelése eltérő körülmények között

A torinói közjavakról szóló párbeszédet a szemléletváltás jellemzi. „Az új eszközökkel való kísérletezés során világossá vált, hogy erre a változásra nemcsak az önkormányzaton belül van szükség, hanem a helyi, nonprofit szervezetekben is, amelyek többnyire felelősek a terek vagy szolgáltatások biztosításáért a közösség számára” – mondta Giovanni Ferrero, Torinóból. „A Co-City-vel a helyi szabályozást teszteltük a közösségi terek irányításának tekintetében. A tesztelési időszakunkban a város kidolgozta az együttműködési paktumot. Ez az együttműködésen alapuló irányítási modellt alkalmazza.. Szükségessé teszi a gondolkodásmódbeli változást, a szemléletváltást mind az állam, mind a harmadik szektor részéről. Egyrészt a nyilvánosságnak van egy tekintélyelvű szerepe, amit meg kell változtatni; másrészt a nonprofit szervezetek – és az általuk támogatott polgárok – hozzászoktak ahhoz, hogy kéréseket fogalmazzanak meg a közösség felé. Ebben a tekintetben mindkét oldalon változásra van szükség.”

Torino két kísérleti teret alakított ki az UIA Co-City elnevezésű projekt során, most pedig folytatásként együttműködésen alapuló irányítási eszközöket fejleszt ki az UIA-URBACT CO4CITIES hálózat keretében három másik várossal együttműködve. „ Tovább dolgozunk majd a közjavak kezelését érintő helyi szabályozásokon és kihasználjuk az európai tapasztalat-megosztás adta lehetőségeket.” A projektben részt vevő városok egyike Gdansk, ahol fontos a bizalom és a különböző szerepkörök kérdése is.

Gdansk: bizalomépítés és elengedés

Magdalena Skiba, a gdanski önkormányzat munkatársa úgy véli, hogy a városi közjavakkal kapcsolatos munka előmozdítása „nagyobb részben a közigazgatás feladata, mintsem a közösségeké”. Az aktív polgári közösségek készek a felelősségvállalásra, de az önkormányzat nem feltétlenül hajlandó „átengedni az irányítást”. A közigazgatásnak meg kell tanulnia irányító helyett segítőként fellépni”. Ezt a témát először egy korábbi URBACT projekt, a BoostInno vetítette előre, ahol a város „közvetítői” szerepet töltött be. Magdalena Skiba hozzátette: „Gdanskban körülbelül 15 éve dolgozunk együtt a helyi közösségekkel. Örömmel vettük észre, hogy az  épületeken való munkálatok később a környékbeli házainkkal kapcsolatos munkával folytatódtak”.

Az önkormányzat épületeket adományoz a helyi civil szervezetek számára egy adott környéken, a különféle tevékenységek útján a lakosoknak nyújtott támogatásukért cserébe. A város fedezi a fenntartási és kezelési költségek egy részét is. Magdalena szerint világossá vált, hogy „a helyi civil szervezeteknek is szemléletváltásra van szükségük: általában úgy viselkednek, mintha ők lennének a tulajdonosok, és nem működnek együtt a környékbeliekkel. Szeretnénk elindulni a közösségi tulajdonlás felé”. Egy olyan országban, ahol a lakosság kormányzatba vetett bizalma alacsony, a gdanskiak utolsó kijelentése kulcsfontosságú: „csak a közeli családtagjainkban bízunk. Véleményem szerint a legfontosabb dolog a közösségek és a közigazgatás közötti bizalom kiépítése. A közvetítői szerep lényege nem a megoldások kikényszerítése, hanem azok megtalálásának lehetővé tétele”.

A címben szereplő kérdésre valóban nem könnyű válaszolni. Az egyik megközelítés a paradigmaváltás és a szemléletváltás lehet. Nem úgy kell tekintenünk a közösségekre, hogy azokat irányítani kell, sokkal inkább biztosítani kell, hogy maguk is cselekedhessenek. Talán nem is az a fő kérdés, hogy hogyan kell kormányozni, hanem az, hogy hogyan tudjuk támogatni a közösségeket és garantálni hosszú távú fennmaradásukat.

További olvasmányok

Bár az URBACT megközelítésének középpontjában a helyi érdekeltek részvétele áll, a Civic eState és a Co4Cities kifejezetten a városi közjavak közös kezelésére összpontosít. Ehhez a területhez kapcsolódó szakértők többek között: Christian Iaione, a LabGov igazgatója; Polyak Levente, a CO4CITIES vezető szakértője; és Mary Dellenbaugh-Losse, aki nemrég könyvet írt a témában. 

URBACT cikkek:

• A városi közjavak újragondolása: a Civic eState projekt
• A közösségek jelentőssége: az európai közjavakról szóló gyűlés tapasztalatai
• Koronavírus-vészhelyzet Nápolyban: az önállóan működő terek és a városi köztulajdon kiemelt szerepe

Ez a cikk egy olyan sorozat első része, ami a fenntartható városfejlesztés legújabb kihívásait vizsgálja a 2021-es URBACT Városfesztiválon a városokkal és vezető szakértőkkel folytatott beszélgetések alapján. A következő cikkekben számos témáról szó lesz, kezdve a közösség szerepétől a városi megújulásban, a közbeszerzés és a nemek közti egyenlőség kapcsolatán át az éghajlatváltozás hatásai ellen küzdő városokig. A fesztivál kiemelt eseményeinek felvételei itt tekinthetők meg.

Írta:  Liat Rogel

Eredei cikk angol nyelven: https://urbact.eu/governing-the-commons-is-it-even-possible