Lakást mindenkinek – Az URBACT városok tapasztalatai a szociális lakásépítésről

Barcelona (ES), Dupnitsa (BG) és Poznan (PL) - 3 Jó Gyakorlat város - érdekes megoldásokat talált a „Lakást mindenkinek” célkitűzés keretében, melynek során harmonizálták a szociális, a környezeti és a műszaki szempontokat.

Megfizethető lakás: a kérdés újra visszatér az Európai Agendába

Két évtizeddel ezelőtt úgy tűnt, hogy Európában megoldódott a lakásellátás problémája. Az 1960-as és 1970-es évek lakásépítési programjainak köszönhetően csökkent a lakáshiány, majd a neoliberális gazdaságpolitika és a leginkább rászorulók jóléti támogatásainak csökkentése mérsékelte a fizetőképes lakáskeresletet. A keresletnek és kínálatnak ezt a mesterséges egyensúlyát borította fel az építőipart különösen sújtó gazdasági válság. Az új lakások építésének jelentős csökkenése valamint az államok takarékossági politikája (ami tovább szűkítette a jóléti támogatásokat) a lakásproblémák gyors növekedéséhez vezetett. Nemcsak a hajléktalanok száma nőtt, hanem azoké is, akik igen rossz lakásfeltételek között vagy/és túlzsúfolt lakásokban éltek. A pénzügyi válság hosszú távú hatása egyre több olyan családot érintett, akiket kilakoltatás fenyegetett, mert nem tudták fizetni a növekvő lakásköltségeket.

Laura Colini a megfizethető lakások ügyéről szóló kitűnő cikkében írta a következőket: „Ha a megfizethető lakásellátás azt jelenti, hogy megfelelő és megfizethető lakás jusson mindenkinek, különösen azoknak, akik szűkös életfeltételek veszélyében vagy máris szűkös életfeltételek között élnek, akkor ez az elv nem mindenütt érvényesül az európai lakáspolitikában. A megfizethető lakásellátásról szóló, 2015 novemberi, 2014-re vonatkozó Eurostat statisztikai adatok szerint az EU-28 népességének 11,4 %-a élt olyan háztartásban, ahol az „ekvivalens elkölthető jövedelem” 40 %-át kellett a lakásköltségek fedezésére költeni.”

A lakásügy kiemelt téma az URBACT Jó Gyakorlat városaiban. A „lakás” kulcsszó a 97 Jó Gyakorlat 56 projektjében.  A tényleges lakásellátási projektek száma kevesebb, csak mintegy 10, de mindenképpen érzékelhető, hogy a lakásügy prioritásként szerepel az európai városokban.

Gondolatébresztő tapasztalatok Barcelona, Dupnitsa és Poznan gyakorlatából

A kilakoltatás megelőzése – Barcelona példája mutatja, hogy a városokat erősen kötik az országos jogszabályok.

A megfizethető lakásellátás politikájának kidolgozásánál a városok nem légüres térben működnek. A lakáspolitika számos elemét központi szinten határozzák meg. Barcelona URBACT Jó Gyakorlata ennek szemléletes példája.

Mikor 2015-ben a volt lakásügyi aktivista, Ada Colau Barcelona polgármestere lett, a várospolitika radikálisan megváltozott és a lakásügy előtérbe került.

„Elsőként lakhatást” – ez sok városban ismert jelszó, ahol a lakáskérdés érzékeny terület. Azt jelenti, hogy a hajléktalanok számára a lakáspiac legalján levő lakást kell biztosítani, a hajléktalan szállókban való elhelyezés nem megoldás.

Bacelona politikája ennél tovább ment, megindították a „Lakás megtartás” programot, amellyel próbálják a kilakoltatással fenyegetett lakókat minél tovább lakásukban tartani.

Barcelonában nagy a tervezett kilakoltatások száma, hetente 30. A kilakoltatás korábban leginkább ingatlanárverés miatt történt. Mostanában inkább a magas lakbér a fő ok, amit az AirBnB (internetes szálláshelyfoglalás) tovább növelt.

A város eredeti célja a kilakoltatás teljes megszüntetése volt, vagy legalábbis annak elérése, hogy a végső szót az önkormányzat mondja ki, mert ott ismerik legjobban az állampolgárokat és körülményeiket. Ez összhangban lenne azokkal a javaslatokkal, melyeket a Feantsa  (a hajléktalanokkal foglalkozó országos szervezetek európai szövetsége, a hajléktalanügy európai szintű nem kormányzati szervezete) tett. Barcelona viszont sajnos kénytelen belátni, hogy Spanyolországban, mint az EU országok többségében a lakásügyi hatáskörök több igazgatási szinthez tartoznak, és a kilakoltatásról szóló szigorú rendelkezést helyi szinten nem lehet megváltoztatni. 

A tallini UBACT Városfesztiválon mód nyílott Barcelona példáját nemzetközi keretek között tárgyalni. Lengyelországban az országos lakásügyi törvény tiltja a családok utcára kerülését. Barcelona Lakás megtartási programja, amelyik a kilakoltatások 80 %-ával foglalkozik, vagy megállítja a kilakoltatás folyamatát, vagy alternatív elhelyezést biztosít a családoknak, ha a kilakoltatás nem elkerülhető. Lengyelországban erre nem lenne szükség, mert a családok számára a lakhatás jogát országos törvény biztosítja. Nem véletlen, hogy Barcelona és Poznan képviselői névjegyet cseréltek. Barcelona tanulmányozni szeretné a lengyel lakástörvényt.

Hogyan értelmezik Dupnitsában és Poznanban a speciális népesség csoportok számára biztosítható megfizethető lakás elvét

A megfizethető lakás komplex téma. Nincs az EU országokban általánosan elfogadott definíció, ezt mutatja Dupnitsa és Poznan példája. A megfizethető lakáshoz jutás feltételét jelentő jövedelmi szintet csak helyileg lehet meghatározni.

Dupnitsa (Bulgária) Jó Gyakorlata, az „Otthont mindenkinek” elnevezésű program célja 150 új lakás építése a leginkább sérülékeny családok számára. Az új szociális lakásokhoz való hozzájutás feltételeit helyileg határozták meg a következők szerint: legyen bolgár állampolgár, legalább 5 éve éljen Dupnitsában, ne legyen állandó lakás céljára használható vagyona, ne legyen tulajdonában beépítetlen földterület, gyár, műhely, üzlet, kereskedelmi raktár, ne legyen más vagyontárgya sem, autója sem, melynek piaci értéke nagyobb, mint egy lakásé Dupnitsában. Ezen kívül jövedelmi korlátot is szabtak: a háztartás teljes évi jövedelmének egynegyede ne érje el a háztartás szükségleteinek megfelelő lakbérét.

A fenti tényezők szerint jogosult lakosok száma sokkal nagyobb volt, mint a rendelkezésre álló lakások száma, ezért további feltételeket kellett rögzíteni foglalkozás, kor, iskolázottság és családi állapot alapján. Eszerint jobb eséllyel indultak az olyan családosok, akik állásban voltak (szemben a munkanélküliekkel), középkorúak (szemben a fiatalokkal és az idősökkel), magasabban képzettek (szemben az alacsonyan képzettekkel), egyedülállók több gyermekkel (szemben a gyerek nélküli családokkal).

Összefoglalóan: Dupnitsa-ban azok jutnak új szociális lakáshoz, akiknek nincsen vagyonuk és közepes vagy alacsony jövedelműek. Ezen belül a képzettebbek és foglalkoztatottak kapnak jobb esélyt. Ez az utóbbi kritérium arra utal, hogy az önkormányzat igyekszik előtérbe helyezni az olyan rászorultakat, akik készek dolgozni és tanulni (azaz kirekeszti az „érdemtelen szegényeket”).

Poznan megközelítése más. Célja a város egyetemén végzettek és a fiatal tehetségek megtartása, ezért bérlakást ajánl nekik 10 évre szóló lakbérkedvezménnyel. A bérlőket különböző kritériumok szerint választják ki: legfeljebb öt éve végzett az egyetemen, legyen 36 évesnél fiatalabb, akinek nincs másik lakása Poznanban. Fontos, hogy Poznanban dolgozzanak, mint adófizető munkavállalók vagy vállalkozók. Nincs alsó vagy felső jövedelem határ.

Az új lakás építési program célja mindkét városban bizonyos lakossági csoportok megfizethető lakáshoz juttatása volt. Ennek érdekében a két program érdekes kritériumokat szabott. Például a jövedelem felső határai és a tulajdonosi korlátok a viszonylag rászorultabb csoportoknak kedveznek, de kizárják (az alacsonyabb jövedelmi, iskolázottsági és foglalkoztatottsági szintű) legszegényebb, tanulatlan munkanélkülieket.

Ez ellentmondásosnak tűnik, és utal arra, hogy milyen bonyolult a megfizethető lakás tematikája.

Hogyan lehet megvalósítani? Az intézményi háttér jelentősége

A megfizethető lakásellátási programhoz erős helyi közigazgatás szükséges. A programok prioritásuktól függően – legyen az a sérülékeny családok biztosítása, hogy otthonukban maradhassanak, vagy a rosszminőségű lakások felújítása vagy specifikus csoportok számára új lakás építése – többféle eszközt alkalmazhatnak.

Az itt bemutatott URBACT Jó Gyakorlat városok mindegyikében erős az akarat szociális célú lakáspolitika érvényesítésére, és a városban kifejlesztették már azt a szakmai kapacitást, amelyik alkalmas a programok irányítására és levezetésére.

Van köztük különbség más tekintetben is, például Poznan Szociális Lakásszövetkezetet létesített (PTBS). Ez olyan állami cég, amely menedzseli a diplomások lakhatási programját. Más városokban nincs ilyen intézmény.

Tallinban heves vita folyt arról, mennyiben van szükség önkormányzati tulajdonú lakásépítési vállalkozásokra, hogy sikerrel valósuljon meg egy-egy megfizethető lakások építését célzó program. A vita eredményeként kapcsolat szövődött Antwerpen és Poznan között. Antwerpenben nincs városi tulajdonú építési vállalkozás. A város képviselőinek felkeltette a figyelmét Poznannak a friss diplomások lakásellátását célzó programja, de azt mérlegelték, hogy vajon meg lehet-e ezt oldani a magán lakáspiacról származó bérlakásokkal.

Európa egyik vége tanulhat a túlsó végtől is

Másfél óra nem túl sok idő olyan bonyolult kérdések megvitatására, mint a megfizethető lakás. Az URBACT Városfesztiválon az ezeket a jó gyakorlatokat bemutató panelbeszélgetésen érdekes dilemmákat feszegettek. Például azt, hogy melyik lakossági csoportnak van szüksége megfizethető lakásra, hogyan lehet válogatni a pályázók közül (jövedelmi vagy más választási kritérium) és milyen kormányzati tulajdonú szervezet kell ennek lebonyolítására. Meglepő volt azt tapasztalni, hogy a fejlett, gazdagabb nyugati városok (Barcelona, Antwerpen) milyen érdeklődéssel hallgatták az újabb tagországokból jövő, kevésbé fejlett és kevésbé gazdag városok, mint Poznan és Dupnitsa innovatív példáit. Reméljük, hogy a tallini URBACT Városfesztiválon a jó gyakorlatok kapcsán kialakult tapasztalatcserék és az újonnan létesített kapcsolatok tovább élnek és új Transzfer városhálózati projektek indításához vezetnek.

További olvasnivalók a témáról:

"A fresh approach to housing: Poznan’s innovative offer to keep young talent in the city", Karolina Prymas

Írta: Tosics Iván, URBACT programszakértő

Photo credits: Ivan Tosics, Re-Block network, Alex Proimos(link is external) on Flickr (creative commons)