Az infrastruktúra újragondolása mint lehetőség

Sok éven keresztül az infrastruktúra-fejlesztés a mobilitási problémák minél hatékonyabb megoldására fókuszált. A vonatok és még inkább a személygépkocsik feltalálásával ezek az igények egyre specifikusabbá váltak, és az infrastruktúra kialakítása egyre inkább önközpontúvá vált (a sebesség, a komfortfokozat, a kapacitás, a biztonság stb. növelésére összpontosítva), figyelmen kívül hagyva az azt támogató térséget. Az infrastruktúra területéhsége városi akadályokat, nyitott térkapcsolatokat, alacsony minőségű városi tereket, társadalmi szegregációt és hasonló negatív hatásokat eredményezett.

Ugyanakkor az infrastruktúra, amely ezeket a problémákat okozta, egyben a megoldásnak is része lehet. Óriási lehetőség rejlik a mobilitási célú infrastruktúra újragondolásában. A mobilitási infrastruktúrák többnyire közterületen épülő, a városi és a nyílt környezetet keresztező, hatalmas méretű, folytonos elemek, amelyek többek között más követelmények integrálásához is alakíthatók. Környezetük általában nem annyira konszolidált, mint maga a központi város.

Az európai nagyvárosi területeken ezek az infrastruktúrák a 20. századi peremterületeken, valamint a külvárosokban koncentrálódnak. Ennek elsősorban két oka van: egyrészt a legtöbb európai városban ebben az időszakban történt a mobilitási infrastruktúra kibővítése, másrészt a fővárosi városközpontokban található infrastruktúra ekkorra már kiépült. A huszadik századi városszerkezet nagyon sok lehetőséget rejt magában: a városi térszerkezet átalakulása miatt új típusú városok jöhettek létre, amelyek lehetőséget adtak a lakó-, munkahelyi- és kényelmi funkciók, valamint a városon belüli közterületek átalakítására. Több hely lett a természetes hálózatokhoz könnyen kapcsolódó zöldterületek számára, amelyek valamelyest ellensúlyozzák a városi növekedés kedvezőtlen hatásait. Az infrastruktúra újragondolása a magas színvonalú fejlesztések új egyvelegét kínálja új lakásokkal, ipari területekkel és gazdasági központokkal, munkahelyekkel, nyitott terekkel, kényelmi szolgáltatásokkal és a közintézmények átalakításával. Ez a folyamat nagyban segítené a nagyvárosok decentralizálását, csökkentve a belvárosba közlekedők számát. Tulajdonképpen több „gyors elérésű metropolisz” jöhetne létre. Az új fejlesztések nemcsak a helyi életminőséget javítják, hanem jobban kielégítik a helyi szükségleteket, az infrastruktúra integrációjával együtt pedig láncreakciót hoznak létre a városok regenerálódására.

Az infrastruktúra fizikai jellemzői támogathatják a város ún. „anyagcsere-folyamatait”is, amelyek közül a vízkezelés, az ökoszisztéma-szolgáltatások és az energiatermelés csak egy-egy kiragadott példa. Ezek olyan követelmények, amelyek nemcsak kompenzálják az infrastruktúra externáliáit, hanem hozzájárulnak egy fenntarthatóbb, igazságosabb és vonzóbb metropolisz eléréséhez.

Integrált és részvételen alapuló megközelítés. Folyamatorientált hálózat

A mobilitási infrastruktúrával kapcsolatos menedzsment feladatokat az infrastruktúra nagy kiterjedése miatt (általában az önkormányzati határokon túlnyúlik) a nagyvárosi területeknek kell magukra vállalni. A RiConnect elismeri ezt a kihívást, és egy a helyi szint fölötti hálózat létrehozását javasolja a fővárosi területek és a közlekedési hatóságok számára. A cél közös, miközben minden partner saját területi, jogi, gazdasági és történelmi kontextusához igazodva, saját tapasztalataival hozzájárulva beleszólhat abba, mi kerüljön a fejlesztési stratégiákba, illetve milyen intézkedéseket hozzanak.

A különböző területek rendkívül összetett és szerteágazó függőségi viszonyai és érdekeltségei, valamint a különböző adminisztratív szintek miatt a mobilitási infrastruktúra újragondolása az összes érdekelt felet bevonó, integrált és részvételen alapuló megközelítéssel valósítható meg a legsikeresebben. A hagyományos megközelítés, amikor a városok elkülönítve szembesülnek e kihívásokkal (a közlekedés, a tervezés, a lakhatás, a környezetvédelem stb.), csak korlátozott sikerrel járt és csupán részmegoldásokat hozott.

A részvételen alapuló tervezést az URBACT a társadalmi, gazdasági és környezeti szektor képviselőiből álló helyi csoportok felállításával – városi alkalmazottak, nem kormányzati szervezetek, kkv-k, egyetemek, polgárok és más érdekeltek – valósítja meg. Közös célkitűzésük az, hogy megoldásokat találjanak azokra az igényekre és helyi kihívásokra, amelyek miatt a partnervárosok csatlakoznak a hálózathoz. Ennek lényeges eleme az érdekelt felek bevonása és az ő részvételükkel zajló közös döntéshozatal az integrált cselekvési tervek megvalósítása során.

Ez az integrált megközelítés új hozzáállást követel meg pénzügyi finanszírozás terén is. Napjainkban 3,3 milliárd dollár globális infrastruktúra-finanszírozási kereslet van a világban, amiből 1 milliárd dollár hiányzik. A Hálózat megvizsgálja az állami költségvetést és javaslatokat ad arra, hogyan lehetne növelni az infrastruktúra-átalakítási projektek finanszírozását az EU-s és a nemzeti források, valamint a helyi/nagyvárosi bevételek (projektekkel kapcsolatos bevételek, az autóhasználatra vonatkozó árképzési intézkedések, fejlesztési díjak) és külső források (önkormányzati és zöld kötvények) segítségével. Mivel ez egy több szektort érintő, holisztikus megközelítés, érdemes megjegyezni, hogy a mobilitás átalakításának finanszírozása a jövőben megtakarításokat eredményez az egészségügy, a szociális szolgáltatások, a biztonság, a szolgáltatások és a termelékenység terén egyaránt.

A RiConnect hálózat működése ezért is hangsúlyos. A kis léptékű tevékenységek (Small Scale Actions – SSA) szintén szerepet játszanak bizonyos stratégiák sikerességének és azok pénzügyi hatásainak visszaigazolásában. Ezek a tevékenységek egy olyan lényeges folyamat részei, ami túlmutat a mobilitás és a várostervezés hagyományos formáin (amelyek legtöbbször végül soha nem valósulnak meg a tervezett módon). A folyamat része többek között az új, hatékony és méltányos mobilitási paradigmák, a helyi tervezési elvek kidolgozása a metropolisz vonzóbbá tétele érdekében – kihasználva a kulturális örökség hozzáadott értékét –, valamint olyan területfejlesztési megoldások kidolgozása, amelyek a regeneráció fellendítése, a metropolisz kiegyensúlyozása, a növekedés és a lakhatás elosztása irányában hatnak. Továbbá nem szabad elfeledkeznünk az új ökoszisztéma-funkciók bevezetéséről sem, amely az élhetőbb környezet megteremtését támogatja. Röviden: „Tégy többet kevesebbel”. Ezzel a szemléletmóddal dinamikusabb, fenntarthatóbb, méltányosabb és vonzóbb metropoliszok kialakítása a cél, ahol mindenki életkortól, társadalmi státusztól és lakhelyétől függetlenül szabadon mozoghat és érintkezhet másokkal.

A RiConnect 2.Találkozó

Ahogyan azt a cikkben is írtuk, a RiConnect projektben követendő folyamat az infrastruktúra-fejlesztési projektek integrált megközelítésére összpontosít, az összes érdekelt fél bevonásával, amelynek eredménye, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a kis léptékű akciókból. A projekt részeredményeit a RiConnect 2. Transznacionális Találkozón vitatták meg, amelyet 2020 januárjában, Manchesterben tartottak meg, a projekt 1. szakaszának záró üléseként.

A találkozó összefoglalója a The RiConnect Chronicles 02 címen érhető el.

Feltöltötte: Stela Salinas

Eredeti cikk: https://urbact.eu/seeing-rethinking-infrastructure-opportunity