Az alvó óriások ébresztése? Az URBACT „Második Esély” nevű városhálózatának küldetése

Tévedés lenne azt gondolni, hogy a terület csak zsúfolt épületekből és keskeny utcákból áll. Egy évekig bezárt kapun átlépve az ember egy óriási belső udvarba jut. Ez a volt kapucinus kolostor, egy óriási épületegyüttes (5300 m2 alapterület, rajta három emelet) amely korábban kolostor és javítóintézet volt. A több évig üresen álló épületet az állam a helyi kormányzatnak adta át. Az épület egy igazi ”alvó óriás”.

A fenntartható városfejlesztés témakörében jelentős szerepet játszik a kompakt város.  Alapelve, hogy az új fejlesztések a terület-takarékosság érdekében a városi beépítés határain belül kapjon helyet üres vagy kiürült területen, megüresedett épületek helyén. Az URBACT „Második Esély” elnevezésű városhálózata (projektje) ezzel a kérdéskörrel foglalkozik, az alaptanulmány következő megfogalmazása szerint: „A hálózat célja…az eredeti funkciójukat elveszített, leromlott és az ingatlantulajdonos számára problémát jelentő  nagy, üres épületek, épület együttesek és területek reaktiválása. Ezek az épületek egyúttal a fenntartható városfejlődés számára új lehetőséget hordoznak. Mivel az épületek megüresedtek, helyet biztosíthatnak más funkcióknak, amelyek eddig nem találtak maguknak helyet a városban vagy a környéken. … Sokféle gazdasági, kulturális, szociális vagy környezeti funkció kaphat így helyet.… A hálózat célja, hogy reaktiválja az ilyen épületeket és a reaktiválást a város/városrész fejlesztés keretei között tartsa. … Helyet biztosítson az épületekben a városrész vagy a város számára fontos új funkciók számára; támogassa a létesítmények stratégiai hasznosítását és ezzel az ingatlan tulajdonos érdekeit és a helyi közösség érdekeit egyaránt szolgálja.” Second Chance Baseline study

A Második esély hálózat tehát a következőképpen konkretizálja a fenntarthatóságra ás a városi területek újrahasznosítására vonatkozó általános célt:

• Koncentrál a nagy üres épületek, épület együttesek és számos nagy üres épülettel rendelkező területek reaktiválására (kivéve más alulhasznosított területeket, üres barnamezős területeket)
• Az üres vagy alulhasznosított épületek reaktiválásának olyan formáira összpontosít, amelyek a város stratégiai céljait szolgálják (nem számol a magánszektor piaci törekvéseivel).

A fenntartható városfejlesztés általános témakörének két módon való leszűkítése tisztázza a hálózat céljait anélkül, hogy azok fontosságát megkérdőjelezné. Ezt bizonyítja az alábbi két példa. Az első bemutatja, hogy az újrahasznosítás fontosabb az új épület zöldmezős létesítésénél, a második a beavatkozások közérdekű jellegét illusztrálja.

a)    Meglevő épületek újrahasznosítása új épületek zöldmezős létesítése: Budapest példája

Budapest egyik vitatott kérdése az új múzeum negyed létesítése. A központi kormány új múzeumok építését tervezi Budapest legnagyobb közparkjában, a Városligetben. Az ötlet az építészek, várostervezők és a lakosok nagy része éles bírálatát hívta életre. Az ügy politikai szempontjaitól eltekintve a fő ellenérv az, hogy sok nagy, üres és omladozó épület van Budapesten, ahol jó el lehetne helyezni a múzeumokat az új létesítményeknek egy helyen, a zöldterületen való koncentrált kialakítása helyett. Az ilyen múzeumfejlesztési program városi hatásai jobban érvényesülnének, ha az új létesítmények a város alvó óriásai helyén, a város különböző részein épülnének, ahol életre keltenék a környező területeket is.

b) Közérdeket kellene szolgálni a fejlesztésekkel a piac támogatása helyett: Brüsszel példája

Brüsszel Európai Negyedében az épületek 11 %-a üres. Az ilyen épületek felújításának szokásos, piac-orientált formája további irodák létesítése, amely tovább fokozza a terület mono-funkcionális jellegét (csak igazgatási és iroda épületek halmaza). A „Második Esély” projekt brüsszeli esettanulmányának tárgya egy az 1960-as években épült, erősen lepusztult épület, amely 2004 óta áll üresen. Az épület tulajdonosa, az Állami Építésügyi Hivatal el akarja adni, mert nem felel meg a mai irodai kritériumoknak az alacsony mennyezetek miatt. Brüsszel város kormányzata viszont arra akarja használni az épületet, hogy legyen ez az első lépés az Európai Negyed fő problémája, a terület vonzóhatásának hiánya kezelésében. Az épületet többfunkcióssá szeretnék tenni a felújítás révén. Először kreatív, innovatív időszakos hasznosításra gondolnak az Európai Negyed lakosai, napi használói és látogatói számára. Hosszabb távon lakó, szociális, üzleti és kulturális funkciók alakulnának ki. Ilyen módon az épület sorsát a közérdek határozná meg, nem pedig a piac és a tőke. (Second Chance Baseline study).

A „Második Esély” városhálózat partneri körének véglegesítése során mindegyik partnerváros egy-egy példaépületet jelölt ki. Első látásra három eset-típus alakult ki:

• Nagy, üresen álló épületek zsúfolt városi területen (Genova, Nápoly)
• Különösen nagy ipari épületek (Chemnitz, Gijon, Lublin, Maribor)
• Területek sok üresen álló épülettel (Brüsszel, Caen, Porto)

Dubrovnik és Liverpool (két partnerváros) esetében a fenti kategóriák nem alkalmazhatók.

Az alvó óriások a közérdeket szolgáló új funkciókkal való felújítása nem könnyű feladat. Nemcsak az épületek nagysága okoz nehézséget, hanem a sok pénzügyi és jogi probléma is valamint a sokféle, különböző érdeket képviselő érintett bevonásának nagy kockázata is. A „Második Esély” projekt a következő kihívásokat igyekszik kezelni:

• Újrahasznosítás (a városrész kontextusába ágyazva)
• Megvalósíthatósági tanulmány (az ingatlan műszaki-építészeti és gazdasági adaptálhatósága az új funkcióhoz)
• A különféle érdekeltek bevonása az újra-hasznosítás során
• Az ingatlan reaktiválására szóló megfelelő stratégia, eszközök és munkafolyamat kialakítása.

Nápoly városa a hálózat Vezető Partnere és a gondolat kezdeményezője. A megüresedett, főképpen köztulajdonban levő nagy épületek mind nagyobb gondot okoznak a 2000-es években, mikor az olasz állam mind több nagy épület és épületegyüttes tulajdonjogát ruházta át a helyi kormányzatokra, és közben a gazdasági válság is sújtja a helyi kormányzati szektort, így az épületek felújításának finanszírozása nehezebb, mint valaha.

A gazdasági válság miatt növekedett a szegénység és így sok felhagyott épületbe önkényesen beköltöztek. Helyi kezdeményező csoportok, főleg fiatalok szocio-kulturális céljaikra vettek üres épületet igénybe. Szerintük a nagy műemlék épület köztulajdon, nem a helyi hatóságé, hanem a lakosságé.

A helyi kormányzat hamar rájött a birtokbavétel törvénytelen voltára és hogy a beköltözők kiutasítása helyett jobb stratégia a beköltöző társadalmi csoportok törekvésének támogatása társadalmi és ökológiai céljaik elérésében és abban, hogy hosszabb távon tevékenységük a városrész javára szolgál még pénzügyi értelemben is.

A 2010-es években Nápoly fokozatosan új, sajátos kormányzási módot alakított ki. Engedte, hogy a polgárok szervezett csoportjai nagy üres épületeket „fogadjanak örökbe”, és komplex használatokat és új intézkedési stratégiákat kísérletezzenek ki. Az új szabályozás egyes lépései (az alaptanulmány szerint) a következők: először a város a statútumába felvette a „közlő” kategóriát, majd a közjóért felelős városi tanácsnoki hivatalt alapított. 2013-ban kiadtak egy rendeletet „A közjó kezelésének elvei Nápoly városában” címen. Következő lépésként ”A közjavak megfigyelő rendszerét” vezették be. Ezzel jelölték és határozták meg a „közjóként” kezelt létesítményeket és szabályozták kezelésüket és felhasználásukat a civil társadalom számára.

A lényeg az, hogy az üresen álló nagy épületeket Nápolyban lehetőségnek tekintik az új városi megújítási folyamat számára. A közjónak tekintett, leromlott, felhagyott épületeket a lakosok és a városrész igényei szerint kell felújítani olyan funkciókra, mint kifizethető lakások, szociális-kulturális szolgáltatások, start-up-ok és kulturális tevékenységek elhelyezése stb.

Nápoly érdekes példa innovatív kormányzásra, mely válasz a társadalmi kihívásokra és ellentétes a meglevő szabályozással. Az alulról jövő gondolatok és a felülről jövő válaszok együttműködésével részben sikerült változtatni a korábbi szabályozáson, kialakítani egy új szabályozási rendszert és a közhasznúság új szabályait.

Visszatérve a kezdő példához, a korábbi kapucinus kolostort (bezárva: 2007, felújítva EU forrásokból: 2013) szintén egy csoport foglalta el. Tagjai politikai és szociális céloktól vezetve a zsúfolt, közterületek nélküli városrész lakóinak figyelmét akarták felhívni a nagy üres épületek fontosságára. Tudatosítani akarják a lakókkal, hogy lehet valamit tenni a városrész javítása érdekében.

Első látásra az alvó óriások óriási problémát okoznak. Nápoly példája és a „Második Esély” városhálózat azt mutatja, hogy ezek az óriások lehetőséget jelentenek, ha aktív, alulról szerveződő kezdeményezések találkoznak az állami szektor innovatív válaszával és így új lehetőség nyílik a polgárok és az állam közös érdekében.

Fotók: „Második Esély” városhálózat és Tosics Iván